„Ez nem egy kuriózum, amit meg kell látogatni, hanem egy élet, amit meg kell élni” – Henri Cartier-Bresson és Helen Levitt mexikói fotográfiái

A két fotográfus 1935 tavaszán találkozott először New Yorkban, amikor Cartier-Bressonnak Mexikóban töltött éve után kiállítása nyílt a Julien Levy Galériában. Helen Levitt, akit teljesen lenyűgöztek Cartier-Bresson Mexikóban készült fotográfiái, már 18 éves kora óta dolgozott fotólaborban, de csak Cartier-Bressonnal való találkozása után döntött úgy, hogy ő maga is fotográfus lesz.

1934-ben Cartier-Bresson, 26 évesen Mexikóba indult egy néprajzi projektre, hogy a Pánamerikai autópálya építését fényképezze. A megbízást időközben lemondták finanszírozás hiányában, de a fotográfust annyira elbűvölte az ország, hogy úgy döntött, ott marad kilenc hónapig. „Ez nem egy kuriózum, amit meg kell látogatni, hanem egy élet, amit meg kell élni" – írta a szüleinek.

A Cartier-Bresson által felfedezésre váró Mexikóvárosban 53 különböző etnikai csoport élt, mindegyiknek saját kultúrája, nyelve és szokásai voltak. Ő azonban egyiket sem beszélte. Egy kávézóban találkozott a harlemi Langston Hughes afroamerikai költővel, regényíróval és drámaíróval, aki bemutatta több művész barátjának is. Cartier-Bresson úgy vált ismertté a helyiek körében, mint „a kis fehér ember, akinek olyan az arca, mint egy garnélaráké". A helyi sajtónak dolgozott, és Mexikóváros utcáit járta, ahol a délutáni nap hosszú, szögletes árnyékában, gyakran magasan fekvő pontokról fényképezte az utcai jeleneteket. Ez inspirálta Cartier-Bresson egyik leghíresebb mondatát:

1935 márciusában Cartier-Bresson mexikói fotográfiáit Manuel Álvarez Bravo mexikói fotográfussal együtt állították ki a Palacio de Bellas Artesban. Az elismerés végre rátalált.

Helen Levitt már ismert volt a New York-i utcákon és üres telkeken játszó munkásosztálybeli gyerekekről készített fotóiról, amikor 1941 nyarán Cartier-Bresson munkássága hatására Mexikóvárosba utazott. Más fotográfusokkal ellentétben, akik Mexikóból merítettek ihletet, Levitt nem lépett kapcsolatba a helyi művészeti körökkel, és nem dokumentálta a bennszülött kultúrát vagy a mexikói nevezetességeket; inkább az utcán élő emberek gesztusaira összpontosított, és igyekezett a képeken szereplő alakokkal az intimitásra törekedni.

A két mexikói utazás mindkét fotográfus esetében sarkalatos pontnak bizonyult hosszú pályafutásuk kezdetén, hiszen itt alapozták meg a fotográfiáról alkotott elképzeléseiket és alakították ki jellegzetes stílusukat. De amíg Cartier-Bresson beutazta Európát, Mexikót és az Egyesült Államokat, addig Levitt számára hosszú pályafutása során ez volt az egyetlen külföldi útja. Mexikóvárosban maradt, és közvetlenül a város határán fekvő területeket fedezte fel.

A kiállítás a Fondation Henri Cartier-Bresson gyűjteményére és Helen Levitt archívumára alapozva, Henri Cartier-Bresson és Helen Levitt mintegy hatvan fotóját, valamint mexikói útjukat bemutató dokumentumokat mutat be. A kiállításhoz egy kétnyelvű, francia-angol nyelvű könyv is kapcsolódik, amelyet a kölni Verlag der Buchhandlung Walther und Franz König adott ki.