A beszélgetéssorozat célja a kortárs fotográfia fejlődésének és művészeti hatásainak bemutatása, amely idén egy csoportos kiállítás formájában teljesedik ki, a kortárs magyar fotóművészet témáit, technikai kísérleteit, műfaji sajátosságait, valamint a médium határátlépéseit vizsgálva. A márciusi esemény vendégeinek Fabricius Annát és Klenyánszki Csillát hívták meg, a beszélgetés témája a gyermeknevelés és gyermeki fantázia a kortárs fotográfiában lesz.
Hogyan irányítják a nőművészek az értő tekintetet, amivel az anyaságra nézünk? Miért nem látunk több terhes nőt a művészeti ábrázolásokban? Lehetünk anyák és mellette sikeres alkotók? Az anyaságra évszázadok óta reflektál a művészet. A Szűz Mária-archetípus, amely történelmileg Madonna és gyermeke formájában jelent meg, olyan művészek ikonikus alkotásainak középpontjában állt, mint Leonardo da Vinci és Duccio. A nyugati művészettörténet más nagyjai, köztük Rembrandt van Rijn és Salvador Dalí saját anyjukat használták múzsaként egyes műveikhez. Bár néhány neves női művész is alakította ezt a narratívát például Élisabeth Louise Vigée-Le Brun és Mary Cassatt, akik anyák és gyermekek ábrázolásáról ismertek, valamint Leonora Carrington, aki a terhesség és a termékenység akkoriban tabunak számító témáit merte érinteni, de a nyugati művészettörténet korai anyákról szóló ábrázolásainak túlnyomó többségét erősen befolyásolta a férfi nézőpont. Ennek eredményeképpen az anyaságról alkotott képek gyakran egyoldalúak voltak, inkább az elvárásokat, mint a valóságot tükrözték, és figyelmen kívül hagyták annak összetettségét, hogy mit jelent anyának lenni.
Idővel, a nők növekvő jelenlétével, elismerésével és támogatásával a művészetekben az anyaság hiteles és változatos ábrázolása - beleértve a terhesség, a szülés, az anyák és gyermekeik, valamint a családi portrék ábrázolását - exponenciálisan szélesebb körűvé vált. Sárvári Zita két olyan alkotóval beszélget majd a Képes Beszéd soron következő estjén, akiknek művészetét meghatározza az anyaság, az anyává válás, a szülőség témája. Ellenben a téma személyes ábrázolásán túl, és abban egyedülálló módon saját gyermeküket is bevonva, az alkotói folyamatba anyaként a gyermeki képzelet vált művészetük vagy legutóbbi sorozatuk központi témájává.
