„Ma minden azért létezik, hogy egy fotón végezze.” – Susan Sontag alapműve új, illusztrált kiadásban
23 • 04 • 27Szentirmay Réka
A londoni székhelyű Folio Society Mia Finemannel, a New York-i Metropolitan Múzeum fotográfiai gyűjteményének kurátorával fogott össze az On Photography kötet képanyagának összeállításához. A 21 fekete-fehér kép között akad olyan, amiről Susan Sontag kifejezetten ír, illetve olyanok is, amelyek szó szerint csupán illusztrációk, de a kiadó szerint nagyban segítik a könyv megértését.
0103
Fotó: Susan Sontag: On Photography, Folio Society, 2023
Susan Sontag (New York, 1933–2004) – amerikai író, filozófus, filmrendező, politikai aktivista és kritikus, feminista ikon – igazi polihisztor volt: 15 évesen érettségizett, majd egyetemi tanulmányait a Berkeley-n kezdte. Filozófia mesterdiplomáját a University of Chicagón szerezte, a doktori disszertációját pedig a Harvardon.
Egész életében írt, már 7-8 éves gyermekként is: verseket, színdarabokat, később regényeket, forgatókönyveket, ismeretterjesztő cikkeket. A fényképészetet (és fényképészeket) boncolgató esszéi eredetileg a The New York Review of Books című folyóiratban jelentek meg 1973 és 1977 között. Az 1977-ben On Photography címmel kiadott gyűjteménybe hat kiválasztott írás kerülhetett. A könyv hatalmas visszhangot váltott ki, s habár a szakma a legkevésbé sem értett egyet a nyers kritikával, a médium elméletében elmerülőknek megkerülhetetlen olvasmánnyá vált.
„Nem az a baj, hogy az emberek fotókon keresztül emlékeznek, hanem hogy csak a fotókra emlékeznek.”
Sontag nem használ hivatkozásokat, indexet sem találhatunk a könyvben, és az írás tudatfolyamszerű stílusa sem könnyíti meg az olvasó munkáját. A kötet nem egy akadémikus módszeresen lábjegyzetelt dolgozata, sokkal inkább közvetlen bepillantás a XX. század egyik legnagyobb amerikai gondolkodójának elméjébe.
Ahogy minden alkotást, ezt a művet is érdemes kontextusba helyeznünk: a ’70-es évek a fotográfia számára (is) viharos évtized volt, a médium még ekkor sem került a nagybetűs művészetek közé. Sontag véleménye nem különösebben hízelgő. Fegyverként tekint a kamerára, a kizsákmányolás kellékeként, a nyugat uralta status quo fennmaradását passzívan éltető (de legalábbis azt lelkesen dokumentáló) eszközként. Függetlenül attól, hogy egyetértünk-e vele vagy sem, a szerző a korszak egyik legnépszerűbb közszereplőjeként sokakat elért, befolyása megkérdőjelezhetetlen.
„A fénykép hatalma abban rejlik, hogy lehetővé teszi olyan pillanatok tüzetes vizsgálatát, melyeket az idő sodra egyébként rögtön elmosna."
Habár esszéi a fotográfiáról szólnak, 2022-ben jelent meg az antológia első olyan kiadása, amely nem pusztán szöveget, hanem illusztrációkat is tartalmaz. A Folio Society Mia Finemannel, a New York-i Metropolitan Múzeum fotográfiai gyűjteményének kurátorával fogott össze a kötet összeállításához. A 21 fekete-fehér kép között akad olyan, amiről Sontag kifejezetten ír, illetve olyanok is, amelyek szó szerint csupán illusztrációk, de a kiadó szerint nagyban segítik a könyv megértését. Így kerültek többek között Dorothea Lange Migrant Mother (1936, Migráns anya) és Edward Weston Cabbage Leaf (1931, Káposzta levél) című klasszikusai is a kiválasztottak közé.
0103
Fotó: Susan Sontag: On Photography, Folio Society, 2023
0103
Fotó: Susan Sontag: On Photography, Folio Society, 2023
A londoni kiadó gyűjtőkre fókuszál, kiadványaik a könyv tehetősebb szerelmeseinek szólnak. A 224 oldalas mű keménykötésben, Mia Fineman előszavával 85 fontos áron kapható. A kötet Nemes Anna fordította magyar kiadása A fényképezésről címen jelent meg 1981-ben az Európa kiadó gondozásában.
Az album megrendelhető a Mai Manó Könyvesboltban.
(Fb borítókép – Peter Hujar)
