Mielőtt 1992-ben befejezte művészeti tanulmányait a londoni Goldsmith College-ban, Thomas Demand a Kunstakademie Düsseldorf hallgatójaként mestere, a szobrász Fritz Schwegler hatására kezdett hétköznapi tárgyak és építészeti formák méretarányos rekonstrukcióival foglalkozni. Papírból és kartonból készült szobrait eleinte csak reprodukálni akarta fotóival, majd hamarosan megfordította a folyamatot; valós szituációkat rögzítő efemer plasztikáit évtizedek óta kizárólag fényképezés céljából készíti. Munkáihoz minden esetben forrásképeket használ, melyekre többek közt a médiában, a webkettőn, vagy éppen rendőrségi helyszínelések dokumentációiban talál rá.
Korai munkáiban rekonstruálta a Hitler elleni sikertelen merénylet helyszínét (Room,1994), Leni Riefenstahl privát filmarchívumát (Archivum, 1995), vagy Bill Gates harvardi kollégiumi szobáját (Corner, 1996). Demand ugyanakkor folyamatosan reflektál a jelen ugyancsak történelemformáló momentumaira is, ám a rá jellemző módon mindig a banális részleteket emeli át alkotásaiba. A 2000-es amerikai elnökválasztás mindent eldöntő floridai újraszámlálásának szavazóhelyisége (Poll, 2001), a fukusimai atomreaktor vezérlőterme a robbanás előtt (Control Room, 2011), vagy a Boston Marathon merénylőjének otthona (Backyard; Bloom, 2014) ugyanúgy részei az életműnek. A világra, benne személyes sorsunkra is hatást gyakorló történelmi és politikatörténeti pillanatok helyszínei mellett Demand művészettörténeti utalásokat is használ, mint Jackson Pollock (Barn, 1997) és Henri Matisse (Atelier, 2014) műteremrészleteinek méretarányos rekonstrukciói esetében. Összetett kérdéseket boncolgat egy rendőrségi fénykép nyomán készült munkája (Vault, 2012), ahol lopott, raktárhelyiségben deponált, köztük a holokauszt idején eltulajdonított műtárgyakat látunk becsomagolva. Demand „történelmi” képeivel parallel állnak azok az ugyancsak méretarányos naplószerű munkák, melyek a hétköznapi élet pillanataira – száritókötélen hagyott ruhacsipeszekre, kád szélén egyensúlyozó szappanra vagy eldobható kávéspoharakra – fókuszálnak, a forrásképeket pedig az alkotó készíti saját iPhone-jával.
Thomas Demand emberi jelenlétet nélkülöző doppelgänger fotói már első pillantásra zavarbaejtőek és nyugtalanítóak. Ráadásul papírplasztikáit rövid időn belül megsemmisíti, hogy végül a fotók önmagukban utaljanak visszacsatolásként az eredeti forrásképekre, felmutatva a történelem, benne saját jelenünk sorsfordulóit.
A Jeu de Paume retrospektív kiállítása négy szekcióban – Uncanny Histories, The mysteries of everyday life, The architectonic impulse, Images that moves – mutatja be Thomas Demand eddigi munkásságát, ahol a fotóalapú munkák mellett tervrajzokat felhasználó installációi, valamint a papírplasztikáit mozgásba hozó stop motion animációi is megtekinthetők. A retrospektív tárlat Párizs után az elkövetkező két évben további három helyszínen, Jeruzsálemben (Israël Museum), Houstonban (Museum of Fine Arts), valamint Tajpejben (Taipei Fine Arts Museum) lesz látható.
