A méltánytalanság sorozata – Ansel Adams, a fotóriporter

A San Franciscóban született Ansel Adams már az 1920-as évek elejétől kezdve sikeres fotográfus volt, a kereskedelmi, szerkesztői felkérésre készült munkáit éppúgy elismerték, mint az egyéni művészeti vállalkozásaiból született fényképeit. Amikor a második világháború kitört, Adams túl idős volt ahhoz, hogy bevonuljon vagy hogy haditudósítóként szolgáljon, de a New York-i Museum of Modern Art kurátorának írt levelében leírta, hogy mindenképpen szeretne valamilyen módon szolgálatot teljesíteni. Később, 1943 őszén Ralph Palmer Merritt felvette a kapcsolatot Adamsszel, és arra kérte, hogy a művész készítsen fényképeket a Manzanar koncentrációs táborról.

A fotográfus elvállalta ezt a felkérést, ám mindenekelőtt el kellett volna jutnia Manzanarba. A háború éveiben erősen korlátozták a civil közlekedést, ám a helyi élelmezési bizottság engedélyezte Adamsnek, hogy üzemanyagot szerezhessen be a több száz mérföldes út megtételéhez. Adams végül 1943 októberének végén megérkezett a táborba. A kaliforniai sivatagban fekvő Manzanarban 10.000 japán származású amerikai állampolgárt helyeztek el, akiket Pearl Harbor után ide internáltak. A következő két hónapban Ansel Adams ennek a tábornak az életéről készített fényképfelvételeket.

Önéletrajzában később úgy emlékezett vissza, hogy a tábor először egy közönséges településnek látszódott, amit szögesdrótkerítéssel vettek körbe. Börtönszerűségét egy hatalmas kaputorony adta, ahonnan fegyveres őrök figyelték a területet. Ezek az első pillantások sok mindent megmutattak abból, amit Adams a projekt előzetes vizualizálásakor elképzelt. Itt egy olyan folyamat látszik, amelyet a művész még pályafutása elején fejlesztett ki, és amivel megtalálta a fényképek legfontosabb pontját, a megbízástól függetlenül.

Egy évvel később, 1944-ben kiadta a Born Free and Equal című könyvét, amelybe az itt készült felvételek kerültek. Ennek lapjain Adams hallgatólagosan olyan nézőpontot kínált, amely szemben állt azzal a Japán-ellenes narratívával, amely a tábort létrehozta, így a művész a súlyos nemzeti feszültségek idején is a jogfosztottak mellé állt. Ezzel a fotográfus elhatárolódott attól a szellemiségtől, ami akkor a japán származású állampolgárok hátrányos megkülönböztetését eredményezte, azonban a remek fényképeket őrző kiadvány soha nem kapott akkora elismerést, mint a művész korábbi munkái.