0103
A fotókönyvek „aranykora” – Interjúösszefoglaló Lesley Martinnal, az Aperture kreatív igazgatójával
23 • 06 • 28Udvari Orsolya
Az elmúlt évtizedben a fotográfia világában mozgók robbanásszerű fejlődést követhettek végig a fotókönyvek- és albumok terén. Kiadók széles köre jelent meg, különböző profillal, online és offline tevékenységekkel, diverz kiadói hozzáállásokkal, célcsoporttal és témákkal. Emellett nemzetközi díjak és pályázatok lepték el a fotókönyves szcénát, a kísérletezés került előtérbe, mint fő jellegzetesség, és soha nem látott mértékű kritikai diskurzusok jelentek meg a témáról. A fotókönyv-rajongó és a világhírű fotográfus, Martin Parr szavaival élve egy „aranykorban” találjuk magunkat. A témában Lesley Martinnal, az Aperture kiadó kreatív igazgatójával jelent meg egy interjú a LensCulture honlapján, ami azt járja körül, mi áll e „robbanás” mögött, mit jelent tulajdonképpen az „aranykor”? Emellett pályakezdéséről, valamint saját meglátásairól mesél a fotókönyv-kiadással kapcsolatban, néhány tippet is megosztva a tervezés és kiadás témájában a pályakezdő fotográfusok és az érdeklődők számára.
Lesley Martin közel 20 éve aktív a fotográfiai szcénában, szakértői karrierje magába foglalja az Aperture kiadói munkájának vezetését, valamint a nemrég útnak indított, félévente megjelenő The PhotoBook Review menedzselését is, ahol fotóval kapcsolatos könyvajánlók, mélyelemzések, véleménykritikák, interjúk és egyéb témák jelennek meg. Mindemellett Martin társalapítója a Paris Photo–Aperture Foundation PhotoBook Awardnak is, amely e terület egyik legrangosabb díjává nőtte ki magát. 2023-ban a LensCulture Art Photography Award zsűrijének is tagja, amelyre a szervezők még várják a beérkező pályaműveket.
Az interjú elején Martin saját pályájáról mesél röviden, amiben egyik legmeghatározóbb élménye egy gyakornokság volt, pont az Aperture-nél. Utána szabadúszóként tevékenykedett, illetve más kiadóknál is dolgozott, amik után visszatért a gyökerekhez, az Aperture-hoz, ahol jelenleg is aktív szereplő. Az Aperture közel 20-25 könyvet ad ki évente, ami egyáltalán nem kevés, és ennek kapcsán kerül elő az interjúban a mennyiség versus minőség kérdésköre. Létezik valami elvárás vagy mérce, amit egy adott kiadványnak el kell érnie ahhoz, hogy megjelenésre kerüljön? Milyen szempontok alapján dől el egy tervezet sorsa?
Martin a kérdésre nem tud egyértelmű választ adni, hiszen a kiadói tevékenységükkel törekednek arra, hogy a lehető legjobb – amely kategória az interjúban nem kerül definiálásra vagy kifejtésre – kiadványok kerüljenek napvilágra, azonban a szerkesztők személyes érdeklődési köre, „szerelembe esése” egy adott projekttel is fontos tényező.
A kérdésre, miszerint valóban egy „aranykor” figyelhető-e meg a kiadói területen, Martin válasza egy összetettebb, árnyaltabb képet mutat, ami további kifejtésre szorul. Egyrészről „aranykorba” léptünk, vagyis a lehető legjobb időket éljük, másrészről a lehető legrosszabbikat. A legjobb idők, mivel a lehetőségek szinte végtelen módon és formációban jönnek szembe a kiadásban, számos bekapcsolódási ponttal a fotográfusok, szerzők és kiadók számára. Ugyanakkor ez a végtelen lehetőség túláradó és megterhelő is, sok, akár fontos munka figyelmen kívül eshet a ránk zúduló lehetőségmennyiség miatt. Az interjúban a külső körülményekről (például gazdaság, társadalom) vagy a hozzáférés témájáról kevésbé esik szó.
Lesley Martin munkásságához tartozik az oktatás is, például a New Yorkban található International Center of Photography-ban, a világ egyik vezető fotómúzeumában és oktatási intézményében is tartott kurzust. Az interjúban előkerül, hogy mik azok az alap tanácsok és fontos pontok, amiket Martin hallgatóinak szokott javasolni a kiadás megkezdése előtt.
Martin szerint az első elengedhetetlen kérdés, amit fel kell tennünk magunknak mielőtt belevágunk egy projektbe, hogy miért is akarjuk az adott könyvet vagy albumot létrehozni. Ezután fontos, hogy legyen egy tiszta koncepciónk és eldöntsük, ki a célközönségünk, kinek szánjuk az adott kiadványt. A tervezés vagy gondolkodás fázisában Martin tanácsa alapján érdemes azon is elgondolkodni, hogy az alkotó maga milyen könyveket szeret, illetve mit keres egy könyvben, ami fontos támpontokat nyújthat.
Az interjúban utolsó tanácsként az szerepel, hogy vegyünk mi magunk is néhány könyvet, hiszen így tájékozódunk a már létező kiadói kultúrában, ám Martin azt is hozzáteszi, hogy ha mi nem veszünk könyveket, akkor ugyan ki fog, valamint egyfajta „karmikus” tényezőt is belefon: ha mi megvesszük másét, nagyobb eséllyel más is meg fogja venni a mi könyvünket. Ez egyben a reklám helye is az interjúban, némi humort is sejtetve, de részben elkerüli a megbújó piaci logika és kiadói mechanizmusok mélyebb magyarázatát.
Az utolsó témakör, amit a beszélgetés érint Martin japán és holland fotókönyvek iránti rajongásából indul ki, és azt veti fel, hogy mennyire jellemző napjainkban az ilyesfajta regionális, nemzetekre, csoportokra, kultúrákra bontó kiadói attitűd, vagy megfigyelhető a globalizáció jelenségére reagáló tendencia. Martin válasza az, hogy a fókusz inkább a materialitáson, a kivitelezésen és a különböző kollaborációkon van, mintsem a fent vázoltakon. A határokon átívelő lehetőségek ötvöződnek a regionális hálózatok gazdag kincsesbányáival.
