Az AI és a tájkép – Válogatás Zagyvai Sári Aitotípia című kiállításának anyagából

Zagyvai Sári az elmúlt években a fizikai világ jelenségeivel és a virtuális valóságok közti átmenetek elemzésével foglalkozott. A digitálisan manipulált / megrendezett fotográfia kezdettől fogva fontos szerepet játszott Zagyvai munkáiban, mindennapi látképek, tájképek, együttállások válnak egyszerre szürreális és harmonikus kompozíciókká képein. A csendélet és tájkép klasszikus művészeti hagyományának megőrzésével, de kortárs megközelítéssel értelmezi újra a műfajokat, gyakran feloldva a különböző médiumok közötti határokat. Stockfotók és mesterséges intelligencia találkozik képein analóg fotográfiai eljárásokkal, miközben képi világa egyszerre keveri össze a nézők percepcióit és prekoncepcióit.

Az AI technológia térnyerésével lehetőség adódott a tájkép határainak további feszegetésére. Egy mesterséges intelligencia program segítségével, az interneten fellelhető fényképekből generált az alkotó tájképeket, amelyek különböző természeti elemek szintézisei. Ezek a tájak az interneten fellelhető tengerek, hegyek és sivatagok képeire építenek vizuálisan, és azok uniformizált látványából állnak össze.

„Miután a mesterséges intelligencia létrehoz egy képet, előveszem a digitális fájlt, és előhívom az analóg fotólaborban. Az analóg laborban lecserélem a filmet egy digitális képernyőre, létrehozva a digitális és analóg technológia hibridjét. A pixelek és szemcsék egy felületen történő megjelenítésével kísérleteztem. Kamera nélküli eljárások alkotják a képek második rétegét. Képeimet úgy alakítom át, hogy hozzáadok egy teljesen más tárgyat, a nagyításkor fotogramot készítek. A részletek felnagyításával az analóg és digitális technika párosításából keletkezik a papíron egy háló. A nagyítás során olyan folyamatokkal kísérleteztem, amelyek nem szabályozhatóak, ellenőrizhetőek és magukban rejtik az esetlenségeket és a spontaneitást. A hibrid látvány másik rétege ilyenképpen a fotográfia kezdeteihez nyúl vissza.”

– mondja Zagyvai Sári, aki munkáiban visszatérően foglalkozik az utólagos képmanipuláció kérdéskörével.

A virtuálissá váló természeti képek jól szemléltetik a környezetünk egyre inkább természeti reprezentációvá redukálódó folyamatának szürrealitását. Zagyvai Sári eltávolodik a valóság konkrét leképezésétől, s az analóg és digitális technikák ötvözésével a természeti látvány határaival kísérletezik, biomorfikus vagy absztrakt kompozíciókká alakítva a primer látványt, miközben a raszter- és pixelhálók a realitás és illúzió hibrid rétegeként játszik a képi struktúrával és vizualitással.