„A fénykép nemcsak érzelmeket közvetíthet, hanem az emberiséget is képes segíteni” – Bruce Davidson kiállítása New Yorkban
23 • 07 • 17Princz Zsófia
Ritka, eddig kevésbé ismert Bruce Davidson fotográfiákat mutatnak be a New York-i Howard Greenberg Gallery Bruce Davidson: The Way Back című kiállításán. A galéria Davidson archívumából válogatott, főként az 1957 és 1977 közötti időszakra fókuszálva. A New Yorkban élő és ma is aktívan dolgozó Davidson pályafutása kezdetétől fogva arra törekedett, hogy témáit mélységben és hosszabb ideig dokumentálja.
Néhány alkotás viszont a művész legismertebb sorozataiból származik: az East 100th Street, amely egy harlemi háztömb lakóit mutatja be 1966 és ’68 között; a Brooklyn Gang, amely egy csoport tinédzsert követett 1959 nyarán; a Time of Change, polgárjogi fotói 1961–65-ből; és a Subway, amely a vonatokon zajló életet mutatja be 1977-ből. A 90 éves korához közeledve Davidson friss szemmel tekintett végig pályafutásán, újra átnézte képeit, valamint a rajtuk szereplő embereket és helyeket.
„Sok kontaktmásolatot néztem át az 1950-es évek végétől napjainkig, és ezáltal újra kapcsolatba léptem azzal az érzelmi minőséggel, amit akkor láttam, amikor ezeket a fényképeket készítettem. Most, az idő távlatából azt mondom magamnak, hogy ó, az a kép tényleg nagyszerű volt. Korábban nem volt merszem ezeket lenagyítani, pedig kellett volna.”
A Steidl kiadó gondozásában – a kiállítással azonos címen – megjelenő monográfia bevezetőjében így ír Paul Roth, a Toronto Metropolitan University Image Centre igazgatója:
„Legjobb munkáit a részletes megfigyelés jellemzi, amely feltárja a különálló egyének összetettségét, hitét, a közösségeket, ahol élnek, és a szubkultúrákat, amelyekhez tartoznak. Mindazonáltal, az eddig nem látott képek mégis ismerősnek tűnnek. Ismerünk néhányat ezek közül az emberek közül; ők egy olyan világban élnek, amelyre korábbról emlékszünk. És felismerünk egy víziót, egy perspektívát, egy világszemléletet."
Bruce Davidson tízéves korában kezdett fényképezni az Illinois állambeli Oak Parkban, munkáit az édesanyja házában épített sötétkamrában dolgozta ki. Erre így emlékezett vissza:
„A legtöbb fiatal fiúnak van egy haverja. Nekem egy fényképezőgépem volt. Eléggé magányos voltam, és kudarcra voltam ítélve, mert semmi más nem érdekelt, mint a fényképezés és a sötétkamrában való munka.”
A Rochester Institute of Technology után a Yale Egyetemre járt, ahol Josef Albersnél és Alexey Brodovitchnál képezte magát. Munkásságát Henri Cartier-Bresson és W. Eugene Smith művészete inspirálta:
„[W. Eugene Smith fotóesszéi] megtanítottak arra, hogy a fénykép nemcsak érzelmeket közvetíthet, hanem az emberiséget is képes segíteni.” „Felszaladt a szobájába, és lejött azzal a hatalmas fotókönyvvel, amelynek címe The Decisive Moment, ez egy Cartier-Bresson album, majd leültünk, és átnéztük az összes csodálatos fotót. Soha nem láttam még ehhez foghatót. Azt mondta nekem: nagyon szeretem ezt a fotóst. Erre én azt mondtam magamban: ha én is tudnék olyan képeket készíteni, mint ez a fickó, talán ő is szeretni fog engem. Így hát elmentem, és az összes havi zsebpénzemet egy használt Leicára költöttem. Megpróbáltam utánozni Cartier-Bresson képi világát. Persze nem sikerült. A fiatal diáklány lelépett egy történelemprofesszorral, nekem pedig Cartier-Bresson maradt. Ez volt az, ami elindított engem. Elkezdtem utcai fotókat készíteni.”
Katonaként Párizstól nem messze állomásozott, ahol megismerkedett a Magnum egyik alapítójával, Henri-Cartier Bressonnal. Amikor 1957-ben kilépett a katonai szolgálatból, Davidson szabadúszó fotográfusként dolgozott a LIFE magazinnak, majd 1958-ban a Magnum teljes jogú tagja lett. Munkáit később olyan intézményekben állították ki, mint a Museum of Modern Art, az ICP, valamint a washingtoni Smithsonian American Art Museum. 50 éves pályafutásának munkáit számos kiadványban és monográfiában publikálták.
A Bruce Davidson: The Way Back című kiállítás képei ezen a linken telkinthetők meg.
Bruce Davidson: The Way Back
Howard Greenberg Gallery
2023. június 22. – szeptember 16.