Magyar fotográfus is bekerült a 2023-as Futures vándorkiállításába

A zsűri indoklása a következő volt: „Míg egyes munkák azt mutatták be, milyen pusztításra képes az energia a háborúban és a kitermelőiparban (Engelberts, Kononova), mások létező megoldásokat vázoltak fel (Biró, Diecinove, Guerra), megint mások az ideális társállatkapcsolatra nyújtottak példát (Wernicke) vagy a gyógyulásra helyezték a hangsúlyt (Hoang). Végezetül egy nyertes pályázat azt demonstrálta, milyen nyomot hagytak a gyarmati idők és a kapitalista struktúrák a mai városokon, és miként válhat a jelenlét energiája az ellenállás eszközévé (Machado). Lényeges volt számunkra, hogy a projektek relevánsak legyenek, egyedi művészi nyelven szólaljanak meg, és az is, hogy a választott munkák egymást kiegészítve jól működjenek együtt egy galériatérben. Mivel a közös cél egy kiállítás létrehozása, fontos szempontunk volt az is, hogy az alkotók hogyan bánnak a médiummal, a különböző matériákkal és az installációban rejlő lehetőségekkel. Így történt, hogy a végső szelekcióban akad olyan projekt, amely a dokumentarista tradíciót követi (a filmmel és dokumentációval dolgozó Kononova), míg mások a VR élményét (Hoang), vagy akár a feldolgozott téma egyes elemeit (Guerra) emelik be a kiállítási térbe. Ugyanígy, bizonyos munkák szervezőelve a narratíva (Diecinove), míg a spektrum másik végén olyan absztrakt képek állnak, amelyekben a formák és a fogalmiság a meghatározó (Biró).” Biró Dávid (HU) Plant (2019) „Biró Dávid érdeklődése elsősorban a technológia és az emberi érzékelés kölcsönhatására irányul. A fotográfiát a látás kiterjesztéseként értelmezi és a médium sajátosságait kiaknázva a valósághoz és a képolvasáshoz kapcsolódó fogalmakat tár fel. Biró az emberi érzékelést teszi próbára, különösképpen a befogadó képpel való bizonytalan kognitív viszonyának létrehozásával. Precíz kompozíciói a digitális világ esztétikáját idézik, mindeközben megkérdőjelezi a fotográfia jövőjét egy számítógép-uralta társadalomban. A Nap nélkülözhetetlen elsődleges fényforrás, amely lehetővé teszi realitásunk vizuális észlelését, azonban ciklusához és működéséhez modern technológiák segítségével alkalmazkodunk. Energiája a biológiai és élővilág igényein túl, technikai eszközök számára is működést biztosít, ezáltal ezek a készülékek végeredményében a napfény közvetítői. A fény megszelidítésével, az energiaforrás eszközzé alakításával, képesek vagyunk különböző területeken alkalmazni és új funkciókkal ellátni. Így a mesterséges világítás alternatívát kínál és felhasználási módjainak bővülésével folyamatosan alakítja életünket. Javarészt világító digitális képernyők alkotják a szinte taktilis viszonyunkat a fénnyel, ennélfogva az médiumként működve közvetít vizuális felületeket és válik eszközből újra primer információforrássá. Biró Dávid a fényt az élet és a technológia szignifikáns eredőjeként vizsgálja. Munkájában a természetes és mesterséges fény viszonyának megértésére fókuszál, amit a fotográfia mediális lehetőségeit alkalmazva mutat be. A téma fotografikus megfogalmazása a médium fénytől való elválaszthatatlan karakterisztikájában rejlik, így társadalmi kérdéseken túl médiumreflexív problémákat is érint a fotográfia működésével és virtuális környezetben való változó szerepével kapcsolatban.” – olvashatjuk Danka Zsófia gondolatait Biró Dávid képeiről.