Somebodies: a női identitás kérdései három fotográfusnő madridi kiállításán

A horvát konceptuális képzőművész Sanja Iveković munkássága a titói Jugoszláviában bontakozott ki; generációja, illetve az egykori keleti blokk első feminista alkotói közé tartozik. Performanszaiban és fotósorozataiban nem egyszer saját testét használta médiumként a női szerepek társadalomban elfoglalt helyzetét vizsgálva. Amíg a jugoszláv érában a politikai aktivizmus, addig az azóta eltelt évtizedekben a nőknek a tömegkommunikációs eszközök és a konzumkultúra által közvetített képe kerül vizsgálódása középpontjába.

A tragikusan fiatalon elhunyt amerikai Francesca Woodman az elsők között használta a fotográfiát mint médiumot a személyes identitás kérdéseinek vizsgálatához, nem kevés hatást gyakorolva Cindy Sherman vagy Nan Goldin közel azonos időben kibontakozó munkásságára. Woodman jellemzően önmagát fotózta üres vagy szerényen berendezett belső terekben, ahol nem egyszer bútorok között részben eltakarva, máskor alakját bemozdulásos életlenséggel exponálva reprezentálta, hogy az emberi törékenység és a mulandóság mögöttes érzéseit közvetítse. Folyamatosan kutatta és tesztelte, hogy mire képes a fotózással, miközben megkérdőjelezte azt a saját korában még hagyományosnak számító általános nézetet, hogy a fénykép pusztán az időt és a teret rögzíti.