A fényképezőgép legyen olyan kényelmes, mint a ceruza – 135 éve született az első Kodak kamera

Pályafutását a New York állambeli Rochesterben banki alkalmazottként kezdő George Eastman (1854-–1932)^[11] a közhelyként is gyakran emlegetett amerikai álom^[12] egyik korai megtestesítője volt. Huszonnégy évesen vakációra indult volna Santo Domingóba, s hogy megörökítse a nyár mulandó pillanatait, komplett fényképészeti felszerelést szerzett be. Ám olyannyira meggyűlt a baja a kollódiumos nedves eljárással, hogy lemondott karibi útjáról, helyette inkább a brit fényképészeti lapokban talált zselatinos szárazlemez receptúráival kezdett kísérletezni. A háromévnyi álhatatos munka meghozta gyümölcsét édesanyja elsötétített konyhájában, 1880-ra Eastman olyan technológiát dolgozott ki, amellyel a zselatinos szárazlemez sorozatgyártását is lehetővé tette. Találmányát azonnal szabadalmaztatta és beindította manufaktúráját. A kezdetben egyszemélyes rochesteri vállalkozás olyannyira lenyűgözte a családi barát, Henry A. Strong^[13] üzletembert, hogy némi pénzt fektetett az üzletbe, majd 1881. január 1-jén Eastman és Strong partnersége nyomán megalapították az Eastman Dry Plate Company vállalatot. George Eastman még ebben az évben lemondott a Rochester Savings Banknál betöltött alkalmazotti állásáról, hogy idejét teljes egészében az új üzletnek, valamint a technológiai fejlesztéseknek szentelje. A felvételi nyersanyagok gyártásával foglalkozó cég 1884-ben felvette a Eastman Dry Plate and Film Company^[14] nevet, részvényeseinek száma ekkor már tizennégy főt számlált; az elnöki pozíciót pedig egészen 1919-ben bekövetkezett haláláig Strong töltötte be. Eastmanben közben folyamatosan felmerült a gondolat, hogy magát a fényképezés folyamatát is leegyszerűsítse. Ahogy saját maga számára is megfogalmazta a gondolatot, szerette volna.

Kísérletei az üvegnél könnyebb és rugalmasabb hordozók használatára irányultak, erre első körben a papírt találta a leginkább alkalmasnak. Cége már 1883-ban meglepte a kereskedelmet papíralapú filmtekercseivel, amelyeket ugyancsak saját fejlesztésű kazettával, valamint adapterrel nagyformátumú kamerák hátfalára lehetett illeszteni. A siker nem maradt el, azonban a papírhordozó, annak textúrája miatt nem adott kielégítően éles képet. A technológiai módosítás nem váratott sokat magára: a papírt egy réteg oldható zselatinnal, valamint egy oldhatatlan fényérzékeny zselatinnal látták el. Az előhívás után a negatívokat hordozó zselatint leválasztották a papírról, majd kollódiummal lakkozva már egy rugalmas, filmszerű negatívról készíthették el a pozitív kópiákat.

Ahogy Eastman tökéletesítette eljárását, úgy került cége egyre közelebb a világ első, amatőrök számára fejlesztett fényképezőgépe[15] megalkotásához, melynek bemutatása 1888 nyarán meg is történt. Ugyanebben az évben, szeptember 4-én Eastman szabadalmat szerzett a fényképezőgép zárjára, valamint védjegyet a Kodak márkanévre. És valóban, egy fényképezőgép annál már nem is lehetett volna egyszerűbb, mint az első Kodak masina. A kamerába száz expozícióra elegendő filmtekercset[16] helyeztek el, amit egy forgó henger továbbított. A zárat a fényképezőgép tetején lévő zsinórral lehetett felhúzni, és a kamera oldalán elhelyezett exponálógombbal kioldani. A film továbbítása a kamera tetején történt, ahogy kereső hiányában ugyancsak egy ott elhelyezett V alakú jel segítette a komponálást. A pofonegyszerű, de annál zseniálisabb innováció azonban nem állt meg ezen a ponton. A 25 dollárba kerülő fényképezőgépet az exponált tekerccsel együtt vissza kellett juttatni Rochesterbe, ahol potom tíz dollárért előhívták a filmet, majd lenagyították a kör alakú, 6,3 cm átmérőjű negatívokat. Végül új filmet fűztek a gépbe, hogy tulajdonosa máris gyakorolhassa fotózás iránti passzióját.

A Kodak márka ugyanakkor a kanyarban sem lett volna, ha nincsenek a mai szemmel nézve is páratlanul eredeti reklámkampányok. Az újságokban, plakátokon és szóróanyagokon hirdetett magabiztos szlogen[17] például így szólt:

Tévedni pedig biztosan nem tévedett, ráadásul a Kodak logó hiába ment keresztül története során komoly evolúción[18], a K kezdőbetű mindig meghatározó maradt, ahogy a sárga arculati szín is, mely ugyancsak Eastman választása volt. A Kodak pár technikai módósítás után már 1889-ben piacra dobta következő fényképezőgépét, a Kodak No. 1-et[19], a még mindig kör alakú képméret pedig 8,8 cm-re nőtt. Sőt, ebben az évben kerültek kereskedelmi forgalomba az első celluloid filmek is. Mindeközben az újabb reklámötletekből sem fogyott ki a cég. Még csak ébredeztek a szalonok félhomályos teadélutánjain a szüfrazsettek, amikor 1893-ban a Kodak Girl kampány[20] keretében a cég megcélozta a női fotográfusok körét, akarva-akaratlanul hozzájárulva a nők emancipációjához. A Kodak kamerák sikerének köszönhetően még az előző évben, 1892-ben Eastman Kodak Company névre változott a cég neve. Közben a kezdeti években még szaküzletekben árusított kamerák hamarosan megjelentek az áruházak polcain, a labormunkák elvégzésére pedig idővel országos hálozat alakult ki.

A mai kontrollálatlan képdömpingben hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy George Eastman innovációi az első Kodak kamerákkal a képek árucikké degradálásához és elsilányításához vezetett. Ha részigazságokat találunk is ebben a gondolatmenetben, összehasonlíthatatlanul jelentősebb a Kodak megszületése szempontjából az új fényképkészítési attitűd kialakulása és annak hatásai a XX. század modern fotográfiájára; de George Eastman innovációi a társadalmi szemlélet formálódásából is határozottan vették ki a részüket. Az amatőrök mozgalma a hétköznapok keresetlen valóságában, valamint a pillanatfelvételekben találta meg önmagát. Ám a pillanatok megragadása hiába korlátozódott elsősorban a privát szférára, idővel ezek a képek a közvéleményre is hatást gyakoroltak. Mindeközben az amatőrök felvételei arra is alkalmasak voltak, hogy elmélyítsék a közvetlenség és a fotó igazsága közötti máig megkerülhetetlen kapcsolatot.[21]