Első németországi retrospektív kiállításával Abe Frajndlich visszatért szülővárosába, a Majna-parti Frankfurtba, ahol 1946-ban látta meg a napvilágot egy menekültek számára fenntartott táborban. A Soá infernális tapasztalataiból táplálkozva családja életben maradt tagjaival még gyermekként Izraelbe távozott, de Európába visszatérve – hosszabb-rövidebb német- és franciaországi, majd brazíliai tartózkodás után – végül a tengerentúlon, Clevelandben telepedett le. Fotográfiával a hetvenes évek óta foglalkozik, pályáján mentora és példaképe, az amerikai fotográfus és művészetteoretikus, az Aperture magazin alapítója, Minor White (1908–1976) indította el, akinek emblematikus mondása – minden fénykép önarckép – maradéktalanul illik egykori mentoráltja fotográfiai felfogására. Legyen szó az új tájszemlélet hetvenes-nyolcvanas évekbeli megnyilvánulásait tükröző konceptuális városképekről, zenészek, színészek, képzőművészek és fotográfusok portréiról, Abe Frajndlich mindig kaméleonként helyezkedett bele az ábrázolt téma különféle rétegeibe, valamint portréalanyai személyiségébe és egyéniségébe.
A tárlat jelentős része Frajndlich művészportréit mutatja be, mindenekelőtt egykori társa, Rosebud Conway előadóművészt, de találkozhatunk olyan, az életét közvetlenül befolyásoló alkotók arcképeivel is, mint Minor White, Gordon Parks, Louise Dahl-Wolfe, Berenice Abbott és Duane Michals. Az 1980-as évektől Frajndlich sok más mellett a FAZ Magazine, a LIFE, a The New York Times Magazine és a Vanity Fair megbízásából képes volt olyan amerikai képzőművészek életébe is betekintést nyújtani, mint Cindy Sherman, Nancy Spero, Yoko Ono, John Baldessari, Chuck Close vagy Robert Rauschenberg. Valamint olyan színészek is, mint: Dennis Hopper, Jane Fonda, vagy Jack Lemmon jelképerejű portréi is megtekinthetők a tárlaton.
Abe Frajndlich munkáit széles körben kiállították már Amerikában és Európában, fényképei számos gyűjteményben – Whitney Museum of American Art (New York), Musée Nicéphore Niépce (Chalon-sur-Saône), Museum Ludwig (Köln), Jewish Museum (Frankfurt), National Portrait Gallery (Washington D.C.) – megtalálhatók. Munkásságának különböző projektjeiről eddig kilenc monográfia jelent meg, köztük a Lives I’ve Never Lived (1983), a Masters of Light (1990), a Portraits (2000), a Penelope’s Hungry Eyes (2011) vagy legutóbb a Seventyfive at Seventyfive (2022).
