Fotótörténet – William Eggleston: Cím nélkül, Memphis (1969 körül)

Pályája kezdetén a színes alapanyagra dolgozó fotográfus, ha másodrendű éppen nem is volt, de művésznek semmiképp sem tarthatta magát számon. A még gyermekcipőben járó médium nagyban küzdött, hogy végre hivatalosan is a művészetek körébe kerüljön, és képviselői csak a monokrómot tartották arra méltónak. A színes fényképezés – amely csupán néhány évtizeddel fiatalabb a fekete-fehér úttörőnél – akkoriban a divat és a kereskedelem nyelve volt. A tehetős memphisi családból származó Eggleston alkotói filozófiája a „bármit, bármikor, bármiért” volt. A pamutültetvények biztosította anyagi háttérnek köszönhetően nem kellett azon gondolkodnia, vajon megéri-e egy-egy jelenet az alapanyagot. Ám nem csak azért választotta a Kodachrome-ot, mert megengedhette magának. Saját bevallása szerint a színek az érzelmek melegségét adták hozzá képeihez, így téve különlegessé a hétköznapit.

Munkáját 1967-ben mutatta be John Szarkowskinak (1925–2007), a New York-i Museum of Modern Art befolyásos kurátorának. A kezdetben 400 képből álló, családi fotóalbumok inspirálta sorozatot Eggleston az 1976-os önálló kiállítás (Photographs by William Eggleston) megnyitójára 75-re sűrítette. Extra fricskaként a hétköznapi szépségét bemutató felvételeit a drága és legkevésbé sem jellegtelen, luxus termékeknek fenntartott dye transfer módszerrel nyomtatta. A kiállítás katalógusát (William Eggleston’s Guide) is a családi fényképalbum ihlette. Címlapjára a tricikli került, így téve azt a fotótörténelem egyik legismertebb képévé. Habár az 1976-os kiállítást nem minden kortárs kritikus éltette, szerepe vitathatatlan: Eggleston és Szarkowski új fejezetet nyitott a fényképészet történetében, megtéve az első lépést a színes fotográfia elismertetése felé.