Mit nézzünk novemberben? – A Punkt fotókiállítás ajánlója

Benito Román fényképei egy kétarcú Spanyolországot tükröznek, ahol a hagyományok mélysége a modernség utáni vágyakozással és az új Alkotmány kikiáltása okozta lelkesedéssel keveredett. Az 50 fénykép hiteles portrét rajzol ki egy olyan évtizedről, amelyben a spanyolok felfedezték az önmagukba vetett hitet. A politikai eszköz a törvények törvényének, az Alkotmánynak a kihirdetése volt, amely a kritikai hangok ellenére is hiteles egyesítője volt a harmóniára vágyó társadalomnak. Madrid vidékét egész Spanyolország tükreként mutatják be: összehozza a kunyhókat és a felhőkarcolókat, a szakszervezeti tagokat és a munkaadókat, a világiakat és a vallásosokat, a hősöket és a gazembereket, akiket az eltelt idő az akkor leküzdött ellentétek kedves szereplőivé változtatott.

Az ENERGIA: újraelosztás és mértéktartás bármely fotósorozata és multimédia-installációja – a személyes történetektől a dokumentum- és szociofotókon át a narráció új formáit kereső, a fotográfia mint médium határain kalandozó művekig – mind önmagukban is megállnák a helyüket e sokrétű téma egy-egy sűrített esettanulmányaként. Változatos megközelítésű projektjei a jelenkor egyik legégetőbb és legösszetettebb kérdéskörét, az energia témáját dolgozzák fel – egy olyan területet, amely napjainkban mindenkit személyesen és/vagy társadalmilag érint. A kiállítás a FUTURES Európai Fotográfiai Platform keretében készült művek válogatását, nyolc fiatal fotográfus több mint 80 munkáját mutatja be.

A kiállítás egy része visszatekintés, válogatás az alkotó 1990-es és 2000-es évek eleji munkáiból, egy évtized terméséből. A tárlaton szereplő többi képpel új munkákat sorakoztat fel, illetve egy CT-animáció ad betekintést az álló- és mozgóképpel egyaránt foglalkozó médiaművész egyedi látásmódjába. A korai ábrázoló képektől fokozatosság figyelhető meg az absztrakt, illetve a figuratív megfogalmazástól teljesen eltávolodó, konkrét fotográfiákig. Ez a folyamat a technikák változásával párhuzamosan zajlik. Az első periódusban hagyományos, kémiai alapú fotográfiák készültek, majd egyre inkább az elektronika, illetve a digitális manipulációk formálták, formálják a műveket. A legújabb alkotásainak alapja maga az elektronika, ami egyben fény is. A videóval és más elektronikus eszközökkel generált állóképek hibrid eljárással nyerik el végleges formájukat. Így a főszereplővé maga a fény válik.

A kiállítás témájának kiindulópontja a Veszprémben élő Jokesz Antal 1979-es experimentális fotográfiai műve (Tűzpróba, 1978-79, brómezüst-zselatin nagyítás, 180x180 mm). A jobb alsó sarkánál meggyújtott fekete-fehér fotópapír egy részét felemésztette a láng, s annak fénye beexponálta a papír fényérzékeny emulzióval bevont felületét. Ezután a fotópapír áthaladt a szokásos előhívási és fixálási processzuson, rögzítve egy állapotot. Így egyfajta képtárgyként jeleníti meg a rajta történt behatásokat. Önkéntelenül adódik a kérdés, hogy miről beszélhetnénk akkor, ha ez az önfelemésztő folyamat nem állt volna le. Teljesen elég a tárgy, és csak némi fekete pernye marad utána? Abban az esetben egy szimbolikus/akcióművészeti alkotással állnánk szemben, melyet csak leírásból vagy fotografikus eredetű álló vagy mozgóképes dokumentáció által ismerhetnénk. Láthatóan nem ez a helyzet. Itt, a fotografikus kép mediális tulajdonságait vizsgálta az alkotó. Tűz és fény, és kép és árnyék. Ezek a szavak elvezetnek minket Platón barlanghasonlatához (Platón: Állam, VII. könyv); a példatörténet szerint lekötözött emberek születésük óta háttal ülnek a külvilágnak, és csak a barlang falára vetülő árnyékokat láthatják, így azt vélik valóságnak.

A Kassák Múzeumban két részre osztva mutatják be Hevesy Iván és a modern fotóművészet összetett kapcsolatrendszerét. A harmincas években Hevesy maga is aktívan fotózott. A kiállítás első egységében ezeket a merész, saját kezűleg nagyított vintázs alkotásait mutatják be a harmincas években meghatározó szerepet játszó fotóművészek munkáival együtt. Hevesynek a fotográfiáról vallott, könyvekben, tanulmányokban megfogalmazott nézetei ugyanis a kor meghatározó fényképészeinek munkásságával összeolvasva válnak igazán érthetővé. A kiállítás második egysége a magyar fotóművészet egy évtizednyi, 1957 és 1966 közötti időszakát egyetlen nézőpontból, a jelentős, bár ekkorra már megfáradt kritikus, az idős Hevesy Iván vastag szemüvegén át láttatja. Az 1945 utáni új világban Hevesy bizonytalanul, idegenként mozgott. Nem tudható, hogy már korábban megtapasztalta, vagy csak ezekben az években tudatosult benne, hogy az általa vallott és közvetített elveknek, radikális művészeti elképzeléseknek, a művészetnek, mint társadalmi cselekvésnek nincs jelentősége.

A fennállásának 10. évfordulóját ünneplő TOBE Gallery születésnapi programsorozatnak egyik csúcspontja Magyar Ádám Matter című tárlata, mely egyben az alkotó bemutatkozása is a galériában. A Magyarországon évek óta most először kiállító művész legújabb sorozatát láthatja majd a nagyközönség. Senki nem értheti meg igazán az időt. Magyar Ádám a múlt, jövő és jelen pillanataihoz való viszonyunkat tanulmányozza, elmélkedve az idő használatán vagy ki nem használatán. Mindig is foglalkoztatta az idő szubjektív oldala – az emlékek súlya és szépsége, a bizonytalanságtól való félelem, az üresség, amikor egyedül vagyunk és a végső elmúlás. Leginkább azt csodálja, amikor az idő látszólag megáll egy pillanatra, és az egység egyszerűen úgy jó, ahogy van. Gyönyörű kihívás megtalálni az analóg áramlást az okok és következmények rideg erdejében. A MATTER című videó- és fotósorozatának készítése során újralátogatta a városi helyszíneket, amelyeket ugyanabból a szögből örökített meg. Az elkészült munkáiban, a napok és pillanatok egymásra vetítve jelennek meg, az idő áramlik, feltárva elhalványult emlékeinket és jelentéktelenségünket. Az idő múlása láthatóvá válik. Vizuálisan feloldódunk, elveszítve az állandóságot. Határaink elmosódnak. Csak a közlekedési lámpák maradnak meg a saját, világosan olvasható világukban. A kiállítás anyaga 8 darab 34 x 60 cm-es keretezett képből áll, valamint két nagy méretű videó-installációból, melyek egymással szembenézve töltik be a teret. A kiállítótér teljes mértékben besötétítésre kerül, így a keretezett képek lágy, spot-lámpákkal megvilágított felülete egy nagyon izgalmas miliőt fog teremteni, ahol a látgatók a matéria áramlásával olvadhatnak össze. A videókat egy hanginstalláció is kíséri, ezzel is megerősítve az idő múlását.