Kultúrák és nézőpontok párbeszéde: már javában tart a 33. pozsonyi Fotóhónap

A történelmi rétegekbe nyúló félmúlt és a jelen kapcsolódik össze a pozsonyi Fotóhónap november 30-áig látogatható kiállításain. Szlovákia legnagyobb, nemzetközileg is jelentős művészeti eseménye, a 33. Mesiac Fotografie (33rd Month of Photography) Csehszlovákia szétválásának harmincadik évfordulóját, valamint a fénykép médiumának 1993 utáni fejlődését állítja fókuszba. Hagyományaihoz híven a Fotóhónap a tágabb világba is kitekint, miközben olyan hazai alkotók életművével is találkozhatunk Pozsonyban, mint Berekméri Zoltáné.

A különböző tematikákra osztott Fotóhónap Szlovákiával és Csehországgal foglalkozó szekciója az egykori Csehszlovákia kettéválását közvetlenül megelőző időkre tekint. Az 1968 utáni évek szűk levegője köszön vissza az egykori állambiztonsági archívum fotográfiáiból válogató kiállításon az UMELKA galériában, ahol a titkosrendőrség megfigyelési fényképeiből tárulnak fel a tiltott vagy tűrt lakáskiállítások, performanszok és színházi előadások dokumentációi. Ugyancsak ezt a korszakot idézi Pavel Vavroušek 1971 és 1981 között készült dokumentarista anyaga a Galéria F7-ben, mely a szocialista Csehszlovákia legkeletibb települését, Nová Sedlica mindennapjait dolgozta fel.

A jelenkori Szlovákiának és Csehországnak szentelt szekcióban Peter Župník, Jana Šturdíková és Miro Nôta egyéni kiállításait, valamint a Sziléziai Egyetem felsőfokú fotográfiai képzéséről (Institut tvůrčí fotografie, ITF) kikerülő legújabb alkotó generáció kollektív tárlatát emelik ki a szervezők. Pozsonyon kívül a kísérő fesztiválprogram Boris Németh, Lena Jakubčáková, Miloš Dohnány valamint Petrik Béla műveit mutatja be Bécstől Budapesten át Prágáig és Berlinig, ezzel is hangsúlyozva a kultúrák találkozásának és kölcsönhatásának fontosságát a közép-kelet-európai régióban.

Mindamellett a Fotóhónap már születésekor célul tűzte ki a régió alkotóinak bemutatását, és ez idén sincs másként. Feltétlenül említést érdemel az idei felhozatalból a lengyel Iwona Germanek és a cseh Jiří Turek kiállítása, valamint Berekméri Zoltán tárlata a pozsonyi Liszt Intézetben. Az életmű-válogatás képanyaga a Magyar Fotográfiai Múzeumból érkezett. Ugyanitt tartják november 20-án Korniss Péter Hosszú úton – Szék 1967–2022 című kötetének szlovákiai bemutatóját.

A regionális földrajzi határokon túlnyúló szekcióban fontos helyet foglal el két kiállítás: az egyik a CERN európai tudományos projektjét népszerűsítő Global Peace Photo Award pályázati anyagát, a másik pedig a marseille-i Gilbert Garcin szürrealista fotográfiáit mutatja be. Utóbbi lehetőséget kínál a közönség számára, hogy szemügyre vegye a kortárs gondolatok és az 1930-as évek vizuális modernsége közötti párbeszédet. Az Ázsiára tekintő szekció túlmutat közvetlen európai tapasztalatainkon. Az afganisztáni és iráni fotográfusok – Abbas Attar, Ebrahim Noroozi, Fatimah Hossaini, Gohar Dashti, Money Sharma, Shah Marai, valamint Wakil Kohsar és Maryam Firuzi – kiállításai sajátos látásmódokon keresztül engednek betekintést alkotóik kultúrájába, nemegyszer hangon szólaltatva meg a fotográfiákat.

A World szekció kiemelt eseménye idén a világhírű kanadai énekes és dalszerző, de fotográfusként is számontartott alkotó, Bryan Adams két anyaga, az Exposed és a Wounded tekinthető. Előbbi olyan hírességek portréit mutatja be, mint Kate Moss, Amy Winehouse, II. Erzsébet brit királynő, vagy Mick Jagger, Pink és Pamela Anderson, míg utóbbi sorozata az afganisztáni és iraki küldetések során megsebesült brit katonák portréit reprezentálja. A pozsonyi Művészetek Házában rendezett tárlaton Adams mintegy száz fotográfiáját láthatja a közönség.

A fesztivál kiállításai mellett számos program, köztük kerekasztal-beszélgetések, könyvbemutatók és filmvetítések várják az érdeklődőket, de több mesterkurzust is tartanak neves művészek közreműködésével. A pozsonyi Fotóhónap a kezdetektől arra törekszik, hogy reagáljon a világ aktuális fejleményeire, valamint hitet tegyen a fotográfiai alkotások autonóm értékei mellett. A kiállítások és rendezvények párbeszédet kezdeményeznek a különböző kultúrák és nézőpontok között, hangsúlyozva a kortárs művészet és a társadalom kölcsönhatásának fontosságát.