Palatin Gergely (1851–1927) pannonhalmi szerzetes fotói és élete

A hatodik osztály elvégzése után 1870-ben lépett be Pannonhalmán a bencés szerzetesrendbe. A noviciátus letöltése után már Pannonhalmán fejezte be a hetedik és nyolcadik gimnáziumot, 1873-ban érettségizett a rend győri gimnáziumában. Ekkor tette le az egyszerű szerzetesi fogadalmat, 1876-ban az ünnepélyes fogadalom letételével végleg elkötelezte magát a bencés szerzetesrendnek. Teológiai tanulmányai befejeztével egy év múlva szentelték föl pappá. A rend pannonhalmi tanárképző főiskoláján készült a tanári pályára, a teológia mellett matematikát és fizikát tanult, és a pannonhalmi bencés gimnáziumban tanított. Diploma után 1877–1879-ig a győri bencés gimnáziumba került, hogy a tanításban kellő gyakorlatra tegyen szert. Igazgatója, Vaszary Kolos minősítése szerint „átérzett hivatás, buzgó kötelességteljesítés, folyékony, világos előadás” jellemezte.[1] Győri tartózkodása fontos állomás volt életében Belépett a Királyi Magyar Természettudományi Társulatba és a Mathematikai és Physikai Társaságba, üléseiken előadásokat tartott, lapjukban cikkeket publikált. Részt vett a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók vándorgyűlésein, ahol ismeretséget kötött a neves csillagásszal, Gothardt Jenővel. Győrben került kapcsolatba a nála közel 50 évvel idősebb, szintén bencés szerzetesrendi kiváló természettudóssal, Jedlik Ányossal, akinek nevét több jelentős találmánya mellett a dinamó-elektromos elv felfedezése tette világhírűvé. Jedlik a magyar tudomány jeles művelői közül a legelsők között foglalkozott a fényképezéssel. Palatin szintén Győrben kötött barátságot kőszegi fizikus tanártársával, Bierbauer Lipóttal. Vele együttműködve létesített később Pannonhalmán telefonkapcsolatot a gimnázium fizika szertára és a rendház között, így a modern technika segítségével közvetítettek beszédeket, zenéket az iskola szertárából rendtársainak. Palatin 1879-től két évig a budapesti tudományegyetemen matematikai és fizikai tanulmányokat folytatott, főleg Eötvös Lóránd kísérleti fizikai, fényelméleti, optikai, hőtani előadásait hallgatta, s a fizikai gyakorlatokat is nála végezte. Rendkívüli hallgatóként másfél évig a műegyetemet is látogatta. Tanárai bejegyzései szerint igen szorgalmas diák volt. Egyetemi évei alatt kötött barátságot Eötvös Loránd tanársegédével, Bartoniek Gézával, a Mathematikai és Physikai Lapok szerkesztőjével. E szaklapban jelentek meg Palatin első tudományos cikkei.

Bár Pannonhalma az ország tudományos életének központjaitól távol esett, Palatin a tudományos egyesületeken keresztül kapcsolódott be a hazai tudományos közéletbe. 1883-ban Jedlik Ányos méltányolva fiatal rendtársa tudását, technikai ügyességét, felhasználásra, javításra neki adta optikai rácsosztó gépét,[7] melyet Palatin tovább tökéletesített. A rácsosztó géppel üvegre, fémre sűrűn húzott vonalakból optikai rácsot lehetett készíteni, mellyel színképek állíthatók elő, távolságot lehet egyenlő részekre osztani, skálát készíteni. A továbbfejlesztett eszköz olyan tökéletes lett, hogy Palatin 1 mm-en belül közel 2100 vonalat tudott húzni. Palatint a tudomány jó néhány területe érdekelte, így többek között a rezgések, a földrengések jelzése, a relativitáselmélet, a geodézia, a magasságmérés, a csillagászat, a térképészet. Pannonhalma földrajzi helyzetét teodolittal és sextánssal is meghatározta, környékbeli sétáira magával vitte barométerét és a jellegzetes pontoknál magasságméréseket végzett. E séták alkalmából készítette fényképei jó részét is. Műszaki tudását is széles körben kamatoztatta: szerkesztett vibrographot, szeizmométert, a légköri kisülésekből kiinduló elektromos hullámokat észlelő zivatarjelző készüléket. A technika 19. századi gyors fejlődése a rendház modernizálásában is megjelent, Palatin a telefon bevezetésétől, a világítás és vízellátás megoldásáig hasznosította sokoldalúságát, szerepet kapott a kiválasztandó megoldások véleményezésében és a megvalósítás ellenőrzésében. Nemcsak a tudományos körök számára írt cikkeket, tartott előadásokat, hanem az egyszerű nép számára végzett ismeretterjesztést is egyik feladatának tekintette. A ma Pannonhalmához tartozó Győrszentmárton község lakóinak a mágnesességről tartott kísérletekkel illusztrált előadást. A Raaber Kalender kiadói megbízásából 1885-től 1918-ig szerkesztette naptáruk csillagászati részét. A ’Raaber Kalendáriom’ a falusi népnek a Biblia mellett legfőbb és legkedveltebb olvasmánya, információszerzésük legfőbb forrása volt, melyben a naptári rész a napkelték és napnyugták időpontja, és a holdfázisok mellett a mezőgazdasági munkákhoz kapcsolódó hasznos tudnivalókat, ünnepek, vásárok időpontját, az év fontos eseményeit, sőt, még anekdotákat, mulattató és tanulságos történeteket is tartalmazott.

Palatin legtöbbet és legszívesebben az optikai kutatásokkal foglalkozott, s talán ez a témakör vezethette el a fényképezéshez. Nem tudják, hogy mikor kezdett, kitől tanult fényképezni, talán már pannonhalmi diák korában megismerkedhetett a fényképezés alapjaival. Hogy a diákok körében is népszerű volt a fotografálás, arról 1862-ben a főiskolai tanárok konferenciáján megfogalmazott panasz tanúskodik, miszerint a diákok a tanulás rovására foglalkoznak a fényképezéssel. Biztos adat csak arról van, hogy 1891-ben már volt fényképezőgépe, egy 18x24 cm-es üveglemezre dolgozó, igényes fotográfusoknak való kamera.[8] Ekkor szerezte be a laboratóriumba szükséges eszközöket is. Hogy ekkor már nem lehetett kezdő, az is jelzi, hogy a következő évben rendelt fényképészeti kézikönyvben a speciális ismereteket tárgyaló rész van tele Palatin bejegyzéseivel, az alapismereteket taglaló fejezeteknél viszont üres a lapszél. A könyvbe ragasztott papírjain az általa módosított recepteket, hatásukat írta fel, máshol az alulexponált, ill. túlexponált lemezzel kapcsolatos teendőket ismertette. Fényképezési tapasztalatairól külön füzetet, felvételeiről naplót vezetett, melyben a fényképezés legkülönbözőbb kérdéseihez csatlakozó táblázatok, számítások, receptek, szemléltető rajzok, megjegyzések, kipróbált megvilágítási módok találhatók. A képek mellett feltüntette az adott tárgy – szobor, festmény, dokumentum, pecsét – fényképezésének legmegfelelőbb módját. „Mindent mért, számított, pontosan meg akarta határozni a feltételeket, … itt sem tagadta meg fizikus-tudós mivoltát.”[9] – írta Mayer Farkas. Üveglemez-negatívjain is feltüntette a kép készítésének körülményeit, a fényképezéshez használt eszközt, a megvilágítást, az előhívás és az esetleges utólagos vegyi kezelés módját. Felvételeit túlnyomórészt brómezüst-zselatinos száraz eljárással üveglemez-negatívokra készítette, de a hagyományos fényképészeti eljárások mellett több régi fényképkészítési technikát, köztük a talbotípia készítését is – kipróbálta. Pannonhalmán szinte törvényszerű, hogy egy természettudományos érdeklődésű tanár kapcsolatba került a fényképezéssel, hiszen ennek a bencés monostorban már a fényképezés kezdeteitől gazdag hagyományai voltak. Jedlik Ányos háztartási naplójának 1840. augusztusi bejegyzése[10] szerint Bécsben vásárolt egy dagerrotípiát. Éveken át foglalkozott a fényképezés elméletével, s 1842-ben Bécsben egy Daguerre-rendszerű kamerát vett tartozékokkal, s még az évben a Természettudományi Társulat két ülésén is beszámolt a dagerrotípiához kapcsolódó kutatásairól. Rendszeresen űzte a fényképezés gyakorlatát is, a következő évben nagyobb fényerejű objektívet vett, a portréfelvételekhez még fejtámasztékot is beszerzett.  Jedlik Pannonhalmán is beszámolt az új kísérletekről, eszközökről, eredményekről.

Palatin Gergely, a tudós fizikatanár tudatos fotográfus volt. Különböző, egymástól jól elkülöníthető célokra alkalmazta a fotográfiát. A reprodukciókon kívül 534 negatívja és 350 pozitív kópiája maradt fenn. Fotográfiáinak első csoportjában tudományos munkája segédeszközeként használva kamerája megörökítette fizikai kísérleteit, az optikai rácsokkal előállítható színképeket, az elektromos kisülések által keletkezett fényjelenségeket, röntgen-technikával, távcsővel, magnézium-villanófénnyel is készített felvételeket. Fontos dokumentációs értékűek a fizikai szertár már akkor is ’műemlék számba menő’ régi eszközeiről, műszereiről – köztük Jedlik Ányos villanymotorjáról és a Palatin által tökéletesített osztógépéről és a zivatarjelző gépről készített képek. Nem kevésbé fontos dokumentumok képei második csoportjában az apátság épületének azóta átépült részleteiről, enteriőrjeiről készített képei, és nagyszámú reprodukciója a könyvtár és levéltár kincseiről, kódexekről, oklevelekről. Az apátság alapító okiratáról ő készítette a máig legjobb minőségű reprodukciót. A bencés rend magyarországi ágának történetét feldolgozó 14 kötetes művet illusztráló szobrokról, festményekről, oklevelekről reprodukált fényképek túlnyomórészt Palatin munkái. A harmadik képcsoportban közel száz felvétele őrzi az apátság épületét és környékét a legkülönbözőbb évszakokban, napszakokban, változó világítási viszonyok között és változatos nézőpontokból, minden irányból, közelről, távolról egyaránt. Palatin fotográfusi munkásságában azonban a legérdekesebb a negyedik csoport anyaga a paraszti élet munkájáról, a falusi emberek hétköznapjairól, valamint a rend ünnepnapjairól és a laikusok által nem látható hétköznapjairól szóló képek: csoportképek a rendtagokról és az apátság dolgozóiról, beszélgető, kuglizó, kiránduló rendtársairól, betegápoló nővérekről, futballozó, sétáló papnövendékekről, körmenetről, műkedvelő előadás szereplőiről készült eleven zsánerképei. „Ezek azok a fotográfiák, melyek a magyar fotótörténet egyedülállóan érdekes alakjává emelik Palatin Gergelyt, még akkor is, ha igazi fotóművészi kvalitásokat a negyedik témakörbe tartozó fényképeivel mutatott fel.”[11] – írta Kincses Károly a Palatin Gergely. Egy fényképező szerzetes[12] című, a Palatinról eddig egyetlen megjelent könyvben, melyet 1993-ban adott ki a Pelikán Kiadóval karöltve a Magyar Fotográfiai Múzeum a Magyar fotográfia történetéből című sorozatának 4. köteteként. A kecskeméti múzeum ezzel párhuzamosan rendezte meg Egy fényképező pannonhalmi szerzetes Palatin Gergely (1851–1927)[13] címmel Palatin emlékkiállítását, melyet egy hónappal korábban a Gödöllői Galériában[14] is bemutattak. Pannonhalmán a bencés gimnázium 2006 óta minden évben Palatin Gergely fotópályázatot hirdet diákjai számára. A Pannonhalmi Főapátság közel százezer felvételt őrző fotótárából válogatott Regula oculorum[15]című, 2006-ban rendezett kiállítása Palatin mellett a rend tanárainak és ismeretlen tagjainak képeivel a szerzetesi élet mikrokozmoszába engedett bepillantani.

Palatin Gergely szerzetes létére nem elefántcsonttoronyba húzódó, a világi élettől elkülönülő tudós volt, s nem is a falura vasárnap fényképezni járó nadrágos emberek, városi amatőrfényképészek falusi életet idillikusan szemlélő és ábrázoló típusa volt. Ő szinte az egész életét ott töltötte a faluban, közelről szemlélte a parasztság életét, ismerte fáradságos munkájukat, hétköznapjaikat. Az évszakok váltakozásában követte kamerájával a táj képét s az évszakoknak megfelelő munkafolyamatokat, a kaszáló, szántó-vető parasztembereket fényképezte. „Ez a táj él, együtt él az emberrel, s a fotográfus, Palatin Gergely, a kolostor, a ’Vár’ lakója együtt él a környező táj lakóinak világával. Itthon vagyunk a tájban. Miénk a múltja, egykor élt emberek élettörténetével, miénk kultúrája, idővel dacoló tornyaival.[16] … Nem egyszerűen egy technikához, fizikához értő tanárembernek a környező világot mechanikusan rögzítő fényképeivel állunk szemben. Fotográfiákat látunk, művészetet. Képekkel, képekben beszél az életről, a mulandóságról, az emberi erőfeszítésekről, múltról és jövőről.”[17] – írta Korzenszky Richárd. Palatin nem rendezte meg a falusi élet jeleneteit, nem öltöztette népviseletbe a falusiakat, mint ahogy a két világháború közötti magyaros stílus amatőrfényképezői tették, akik hétvégeken előszeretettel keresték fel csoportosan a falvakat, hogy szép, napsugárban fürdő képeken számoljanak be a parasztság általuk elképzelt életéről. Palatin megfigyelte és hitelesen ábrázolta a körülötte lévő világot. De nem csupán száraz látleletet, hűvös dokumentációkat készített, hanem érzelmekkel gazdagon adta vissza a látvány hangulatát. Harmonikus, szépen komponált, igényes művészfotói békés, harmóniában élő világot mutatnak. De képein szó sincs a valóság megszépítéséről, vagy a szociális gondok érzéketlen megkerüléséről. Szociális érzékenységgel, néprajzilag hiteles módon fényképezte a mezítlábas iskolába menő, libát őrző falusi gyerekeket, a vándorló cigányokat, az úton fáradtan baktató, szekerező parasztembereket, vánszorgó öregeket, a hadifogolytáborból munkára kikölcsönzött orosz foglyokat. Visszatérő témája a szántás, az egyik változaton hátulról nézve is érezzük az öregember görnyedésében a munka nehézségét, a távolról felvett képen a dombhajlat ívén felfelé szántó földműves sziluettjében is kirajzolódik az eke szarvának feszülő erőlködése.

Palatin Gergely világa az élet nehéz és derűs oldalának megmutatásával együtt harmonikus kerek egész. Kincses Károlyt idézve: „A képek szépek, egy rendezett, önmagával tökéletes harmóniában élő világot mutatnak. Ilyen fotókat csak az tud csinálni, akinek fejében, lelkében hasonló rend, békesség és harmónia uralkodik. … Így hozott létre egy olyan fotográfusi életművet, melynek ismerete nélkül … nem lehet alapos magyar fotótörténetet írni.”[18] Szépen komponált képei mindent elmondanak személyiségéről és az életről való felfogásáról.

(Tőry Klára, 2023. október)