Címke: Tőry Klára

Palatin Gergely (1851–1927) pannonhalmi szerzetes fotói és élete

Palatin Gergely világa az élet nehéz és derűs oldalának megmutatásával együtt harmonikus kerek egész. Kincses Károlyt idézve: „A képek szépek, egy rendezett, önmagával tökéletes harmóniában élő világot mutatnak. Ilyen fotókat csak az tud csinálni, akinek fejében, lelkében hasonló rend, békesség és harmónia uralkodik. … Így hozott létre egy olyan fotográfusi életművet, melynek ismerete nélkül … nem lehet alapos magyar fotótörténetet írni.” Szépen komponált képei mindent elmondanak személyiségéről és az életről való felfogásáról.

Tovább

„A műtörténeti detektív” – Divald Kornél (1872–1931) élete és fotói

Divald Kornél, a 19-20. század fordulóján az akkor szinte még ismeretlen, felfedezésre váró régió, Felső-Magyarország legjobb ismerője volt. A Felvidék fáradhatatlan kutatója, főként középkori és reneszánsz művészeti emlékeinek forrásértékű dokumentálója volt, akinek művészettörténeti, topográfiai gyűjtőmunkája során készített fényképfelvételei nélkül a Felvidék számos művészeti emlékéről azok pusztulása után nem alkothatnánk semminemű képet.

„A fotó az emberiség életének egyik fontos kulturális eszköze” – Lengyel Lajos élete és fotói (1904 – 1978)

„Sorsa, minden tevékenysége összeforrott a nyomdával, a magyar nyomdaművészettel.” – mondta Kass János Lengyel Lajos 1979-es miskolci kiállítását megnyitó beszédében. Lengyel egy személyben volt fotóművész, tipográfus, könyvművész, a modern magyar alkalmazott művészet egyik kiemelkedő képviselője, aki grafikusként, könyvtervezőként gyakran használt fel fotókat, s akinek széles körű tevékenységébe beletartozott a fotográfia művelése is.

A magyar műkedvelő fényképezés kimagasló alakja: Báró Eötvös Loránd (1848–1919)

Még az ELTE hallgatói közül is bizonyára kevesen tudják, hogy egyetemük névadója nemcsak a magyar tudománytörténet kimagasló egyénisége, a századforduló egyik legnagyobb magyar természettudósa és művelődéspolitikusa, hanem korának egyik legnevesebb sportembere, európai hírű hegymászó volt, s emellett kiváló fotográfus, sok ezer fotográfia készítője, aki nemcsak tudományága hasznos segédeszközeként használta a fotográfiát, hanem az esztétikai igényű fényképezésnek is hivatott művelője, jelentős fotóművésze volt.

Egy fényképészdinasztia közel százéves története – A Strelisky-műterem: Strelisky Lipót és Sándor

Közkedveltségének megfelelően a korabeli pest-budai lapok sokat foglalkoztak a híres műterem tevékenységével, rengeteg, sokszor egymásnak is ellentmondó történet keringett róla. A korai fotótörténeti írások is az elsők között emlegették a műtermet, de L. Baji Etelka alapos kutatásai kiderítették, hogy a legtöbb elbeszélés a megalapozatlan legendáriumok körébe tartozik, hogy a műterem-alapító életéről, munkásságának tényeiről nagyon kevés biztos adatot tudhatunk.

Az ember, aki „lefotografálta az egész világot” – Hopp Ferenc (1833–1919) képei és élete

Ferenczy Mária és Kincses Károly Hopp Ferenc jelentőségét így értékelték: „… a magyar fotográfia egyedülálló, sajátos figurája. Képei önmagukban is érdekesek, némelyik művészileg megformált, legtöbbje már nem létező, átalakított tájat, várost, helyet mutat, ám igazi dokumentumértéküket abban látom, mit tudnak megmutatni egy, a huszadik század fordulója körül élt tehetős magyar világpolgár habitusából, életéből, érdeklődési köréből.”

„Az emberek legyenek olyanok a fotókon, amilyenek a valóságban, s ne olyanok, amilyeneknek látszani szeretnének.” – Lóránt István (1901–1997) képei és élete

Lóránt István lapszerkesztő, író, újságíró, történész, fotográfus, operatőr, filmrendező, zenész volt, s azok közé a magyar zsenik közé tartozik, akit – Stefan Lorantként – világszerte sokkal jobban ismernek és értékelnek, mint itthon. Döntő szerepe volt abban, hogy tömegekkel ismertette meg a minőségi fotográfia és a fotóriport műfaját, világszerte újságolvasók százezrei találkozhattak a lapokban számos kiemelkedő fotográfus munkáival. Újszerű, merészen kísérletező szemléletével új korszakot nyitott a képszerkesztésben, a modern képes magazinok arculatának megteremtésében.

„A riportfényképezés hőskorának egyik kiemelkedő alakja” – Müllner János (1870–1925) élete és képei

A magyar fotográfia történetével való 60 éves ismerkedésem, kutatásaim sorára visszatekintve a legnagyobb meglepetés akkor ért, amikor Müllner János riportanyagát megismertem. 1981-ben a Műcsarnok összes termében megrendezett Tény/Kép A magyar fotográfia története 1840-1981 című átfogó fotótörténeti kiállítás kezdetektől 1945-ig terjedő részének kurátoraként a különböző múzeumok fotógyűjteményét tekintettem át, és a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárában és a Kiscelli Múzeumban találkoztam ott őrzött képeivel.

„Költőknek imádója és barátja” – Székely Aladár (1870–1940) élete és képei

„Székely Aladár neve összeforrt a magyar fotografálás újabb kori fejlődésével. Érdemeit különösen a fiatal fényképésznemzedéknek kell kellőképpen méltányolni, mert Székely Aladár alakította át hosszú évek szívós, akadályt nem ismerő munkásságával a közönség maradi ízlését, és keltett fel benne érdeklődést és szeretetet a modern fotográfia iránt. … Híven kitartott elvei mellett, amelyekkel sikerült az akkori időben még sok tekintetben alacsony színvonalon álló, elavult portré-fotográfiát fölényes technikájával és leszűrt ízlésbeli felfogásával az iparművészetek magasságára emelni.”

Tovább

Egy fényképész dinasztia története: id. Divald Károly és fiai

Idősebb Divald Károly (1830–1897) a 19. századi magyar fényképezés egyik legkiemelkedőbb alakja volt. Neve a szabadban történő fényképezés egyik hazai úttörőjeként összefonódott a Magas-Tátra felfedezésével, fényképezésével, a tájfényképezés széleskörű elterjedésével. Kevesen tettek nála többet hazánk természeti értékeinek megismertetéséért, megszerettetéséért.

„Egy dolog volt, ami izgatott, és ami ma is mindennek a lényegét jelenti számomra: a fény” – Moholy-Nagy László (1895–1946) élete és képei

1895. július 20-án Weisz Lászlóként született a dél-magyarországi Bácsborsódon. Földbérlő gazdálkodó apja Weisz Lipót tönkre menvén elhagyta családját, talán Amerikába vándorolt ki, így anyja, Stein Karolina gyermekeivel édesanyjához Adára költözött. Volt otthonukon 2009 óta emléktábla őrzi Moholy-Nagy emlékét.

Az első magyar fotóalbum készítője – Rosti Pál (1830–1874 ) élete és képei

Rosti Pál a távoli, egzotikus vidékeket sokoldalúan, tudományos igénnyel megismertető, gazdagon illusztrált 19. századi útikönyv-készítés egyedülálló hazai úttörője volt. Egyben a korabeli táj-és városfényképezésnek – a nemzetközi fotótörténet-írás által is – magasra értékelt korai művelője, aki a fotográfia feltalálásának nyilvánosságra hozatala után 18 évvel már igen magas színvonalon művelte e műfajt.

„Nem az objektívben van a művészet” – Angelo (1894–1974) élete és képei

Angelo a magyar fotográfia talán legizgalmasabb, legrejtélyesebb, legeredetibb, legsokoldalúbb, egyesek szemében legellentmondásosabb egyénisége. Egész művészpályájára a sokrétű változatosság, a kívülállás, a társtalanág, a szemléletének folyton változó, alakuló, öntörvényű fejlődése jellemző. Tőry Klára esszéje.

„Igazából tanárnak éreztem magam” – beszélgetés Tőry Klára fotótörténésszel

Tőry Klára Argentum-díjas fotótörténész 1971-ben az ELTE BTK művészettörténet és magyar nyelv- és irodalom szakán diplomázott, szakdolgozatát – hazánkban elsőként – fotótörténeti témából írta. Nyolcvanadik születésnapja alkalmából beszélgettünk vele többek között a tanítványairól, a kurátori tevékenységéről és a szakírói pályafutásáról. 

Plohn József (1869 – 1944) élete és ritkán látott felvételei

Plohn Józsefről – akinek már apja is műtermi fényképész volt Hódmezővásárhelyen – azt hihetnénk, hogy egy a századforduló táján a vidéki városokban működő több száz tisztes fényképészmester közül. Két jelentős munkájának nagysága, és megvalósításának színvonala azonban nem csupán helytörténeti jelentőségű, hanem alkotóját kiemeli a többnyire csak a szakemberek által ismert mesterek sorából, és a magyar művelődés- és fotótörténet maradandó értéket teremtő személyiségévé teszi.