5kérdés – Fazekas István

1. Mely fotográfusok inspirálták, és hogyan befolyásolták az alkotói folyamatokat?

Fotóriporter vagyok. Ez a napi gyakorlatban azt is jelenti, hogy nem minden esetben én döntöm el, hogy mikor és mit fényképezek. Nekem a fotó elkészítése során van némi mozgásterem. Egy aktív, alkotásra vágyó közösség nagyon inspiráló tud lenni számomra, ezért tartom nagyon fontosnak a szerepét. Munkám során több napi- és hetilapot sikerült a szakadék felé kísérnem, közben olyan fotórovatokban dolgozhattam, ahol igazi műhelymunka folyt. Szívből kívánom, hogy minél több kezdő fotográfus részesüljön hasonló kegyben a pályája során. Természetesen vannak olyan sarokkövek melyek azonnal az eszembe jutottak.

Történt egyszer, hogy Gera Mihály látott bennem valamit, és megtisztelt a bizalmával. Általa tanulhattam meg azt, amit a fotográfiáról tudni vélek.
Pólya Zoltán felvett az iskolájába és a tudását a gyakorlatban adta át.
Láthattam, ahogyan Horváth Dávid érzései tekintetté dermednek.
Vagy amikor Bánkuti András és Kiss-Kuntler Árpád meghívott a rovatába.

A napi munka mellett lehetőségem nyílt két kiváló alkotóközösség munkájában is részt venni: Magyarország képi felfedezése – Tamási Gábor által alapított faluszociográfiai kaland (2003–2007) és a Szebeni Műhely (2015-).

2. Melyik fotóalbum vagy kiállítás volt a legmeghatározóbb az életében?

Sebastião Salgado Genesis című kiállítása a Műcsarnokban. Salgado életműve önmagában elég volna, hogy erre a kérdésre válasz lehessen a neve. Azonban a Genesis című kiállítását mégsem ezért említem ebben az összefüggésben. Ebben az anyagban a fotográfus az eddigi műveitől teljesen más stílusban és témában alkotott maradandót. A változás és a megújulás képessége, amit ezen a kiállításon láthattam, számomra példaértékű volt, és bizonyítékul szolgált arra, hogy a műfajok közötti átjárás sok esetben csak elhatározás kérdése.

3. Mikor és hol volt az első egyéni kiállítása?

Két helyszín is jelentkezett a memóriámban az első kiállítás címért. Az egyik az ArtBázis, ahol Telek Balázs felkérésére, a Balogh Rudolf-díj elnyerése kapcsán kaptam felkérést. A másik a Mai Manó Ház, ahol a Sajtófotó Pályázat nagydíjával járó jutalomkiállítást rendezhettem – a Gera Mihállyal közösen készített – Madárlátta Budapest című anyagból 2016-ban.

4. Analóg vagy digitális fényképezőgépet használ?

Azon középgenerációs fotográfusok közé tartozom, akik az analóg fényképezésről a digitális technikára történő átállás folyamatát pályájuk elején a gyakorlatban tapasztalhatták meg. Amikor a fényképezéssel ismerkedtem még nem létezett a fotóriportereknek szánt digitális fényképezőgép, most pedig analóg kamerával találkozhatunk ritkán. Remélem, hogy az analóg fotográfia szeretete és a digitális technika csodálata okozta kettősség a mai munkáimon is fellelhetők. A hétköznapok során egy remek digitális fényképezőgépet használhatok. Ha saját munkán dolgozom és megengedhetem magamnak, akkor feltétlenül lassítok, ilyenkor szívesen használom az analóg technikát. A mostani kedvenc analóg kamerám egy Hasselblad X Pan, amit Pataky Zsolt barátom kezében láttam először.

5. Milyen fényképet készített legutóbb?

Két eddig nem publikált anyag jut eszembe.
Az első Párizsban készült, és a Mellékutcák címet viseli. Az anyag reményem szerint olyan disszonáns képeket tartalmaz, ami a képeken látható emberek és élethelyzetek segítségével néhol a saját mellékutcáimat is megmutatják.
A másik sorozat a Lenyomat nevet kapta. A képek a koronavírus és a térhasználat összefüggéseit vizsgálják. Képeimmel kísérletet tettem arra, hogy megválaszoljam a kérdést: átmeneti változás tanúi lehettünk, vagy valami végérvényesen megváltozott?
Azonban, ha teljesen friss képet említek, akkor az a Madárlátta Budapest anyag új darabja.