„Munkám kérdező és felfedező” – Válogatás Alex Webb Dislocations című legújabb albumából

A New Yorkban élő Alex Webb (1952) a nem tervezett képi elemek kompozícióba sűrítésének legalább akkora mestere, mint amennyire ugyancsak ő az egyik legfontosabb úttörője a hetvenes években kibontakozó színes dokumentarista fotográfiának. Utóbbira magyarázatot jelenthet, hogy saját bevallása szerint érdeklődése Latin-Amerikában és a Karib-térségben dolgozva, az ottani kultúrákat felfedezve fordult a színek felé. Ennek volt az a következménye, hogy 1979-ben átállt a fekete-fehér nyersanyagról a színes használatára, sőt ugyanebben az évben vált a Magnum Photos teljes jogú tagjává is.

Webb az elmúlt fél évszázad során többek között a New York Times Magazine, a National Geographic, a Geo és a Life professzionális fotóriportereként bejárt öt földrészt; Haititől Isztambulig, Európa és az Egyesült Államok nagyvárosain át az amerikai-mexikói határvidék hétköznapi életéig személyes hangvételű kordokumentumként örökített meg mindent. Közel másfél tucatnyi tematikus albuma hol városokat és kultúrákat, hol pedig társadalmi változásokat tárnak a néző elé, máskor pedig a streetfotóról, vagy a fényről és a színekről vallott nézeteit összegzi. Évtizedek óta állandó szerzőtársa felesége, a költő Rebecca Norris Webb.

A Dislocations című album újragondolásának ötlete a pandémia idején, a lezáruló határok, a világ hirtelen beszűkülésének diszkomfort érzése kapcsán fogalmazódott meg a fotográfusban. Amíg az eredeti, lézernyomtatóval előállított limitált leporelló ötvennyolc fotót tartalmazott, addig a mostani keménytáblás kiadásban már nyolcvan felvételt találunk. Az eredeti válogatásból számos fénykép kikerült, és többtucatnyi, az 1998 óta eltelt negyedszázadban készült felvétel kapott helyet, köztük eddig nem publikált és klasszikus fotográfiák egyaránt.

Az album egy tényszerű szótári meghatározással, a diszlokáció magyarázatával jelzi létjogosultságát, mely eltolást, eltávolodást és eltávolítást, esetleg áthelyeződést jelent. A különféle tudományok előszeretettel használják a latin kifejezést a tektonikus mozgásokra vagy a kristályrácsok hibájára, de az anatómia is alkalmazza a csontok baleset vagy betegség következtében bekövetkező elmozdulására. Mindamellett a diszlokációs elmélet a társadalomtudományok területén a globalizáció kritikájával, a lokális társadalmak és kisközösségek sajátosságainak roncsolódásával foglalkozik.

Alex Webb albumának többértelmű címadása telitalálat. Egyrészt jelzi, hogy olyan fotográfiák gyűjteményével van dolgunk, melyeket készítőjük kiragadott saját kontextusukból. Vagy azért, mert nem igazán illettek az eredeti sorozatba, vagy mert kiemelve a többi kép közül, önállóan jóval erősebb jelentéstartalommal bírnak. A diszlokáció ugyanakkor Webb páratlan, egyben stílusteremtő képi építkezésére is vonatkoztatható, ahogy a látvány adta látszólagos káoszból sajátos rendszert épít felvételein. Harmadrészt a cím utal azokra a folyamatos társadalmi és kulturális változásokra is, amelyeknek Webb kortársaiként mi is megkerülhetetlenül részesei vagyunk. A Dislocations olyan képek sorozatával ünnepli a pandémia után újrainduló világot, amelyek korlátok és határok közé szorítva soha nem születhettek volna meg.