Bäck Manci, az elfeledett szegedi fotográfusnő munkái a Magyar Fotográfiai Múzeum kiállításán láthatók

Bäck Margit 1891. december 25-én született a Felvidéken, Vágvecsén, ahonnan valószínűleg 1901-ben költözött családjával Szegedre, és a népiskola elvégzése után a szegedi Nőipariskolában folytatta tanulmányait. A család szegedi megélhetését édesapja trafikja és dohányárú kereskedése biztosította. Bár a fotográfus a Margit nevet kapta születésekor, a hivatalos iratok kivételével a Manci nevet használta. Életének nem minden szakasza dokumentált, de nagy valószínűséggel 1910–11 körül készíthette első képeit Bécsben, ahol 1913-ig több helyen tanult fotográfiát, feltehetőleg Dora Kallmus műtermében is. A szakmai pályafutásának e meghatározó szakasza után 1915-ben Szegeden nyitott műtermet, melyről a Szegedi Napló 1915. április 18-i száma számolt be. A cikk megemlíti a műterem finom ízlésű berendezéseit, amit a fotográfus Bécsből rendelt, de kitér az alkotói folyamatokra is:

„(...) Ilyen műteremben, amelyet ennyi tudatos hozzáértéssel, finom látással és meggyőző ízléssel rendeznek be, készülnek azok a fényképek, amelyeket, a fotóművészet lehetőségeit bámulva és a fotografikus piktúrát sajnálva, szoktunk az előkelő folyóiratokban élvezni. Itt biztos, hogy nem kell nyaknyújtós inkvizíciós székbe ülni, lehetőleg barátságos arccal. Itt biztos, hogy nem kell veteránelnöki pózban forsriftos pihenj-állásban állni, egyik kezünket e célra odakészített üres dohányzó asztalkára helyeznünk, míg másik karunkba merevedésnek induló menyasszonyunk kapaszkodik, és mindketten végtelen gyöngédséggel nézünk egy gondosan meghatározott, de kifürkészhetetlen pontra. Hanem itt figyelik és meglesik az embert, hogy mikor a legkarakterisztikusabb a portré szempontjából és mikor a legkínálkozóbb artisztikus szempontból. Itt próbálnak és kísérleteznek, és technikát választanak a modell sajátosságai szerint. Itt minden modell művészi probléma, amelyet meg kell oldani, művészi alkalom, melyet meg kell fogni. (...)”

A három évtizedig működő Kölcsey utcai műteremben olyan művészek álltak a kamerája elé, mint Erdei Ferenc, Mezei Mária, Zádor Anna vagy Juhász Gyula, aki versben is megörökítette a fotográfust. Bäck Manci a következő évtizedekben is kapcsolatban maradt a haladó értelmiségi körökkel, így ismerkedett meg Moholy-Nagy Lászlóval is, akinek szívességből reprodukciókat fényképezett. Moholy-Nagy ezt különféle ajándékokkal hálálta meg. Ekkor kapta a fotográfus a Kézimunkázó nő című kréta-rajzot, mely végül 1970-ben került a szegedi Móra Ferenc Múzeumba.

Bäck Manci hosszas ismeretség után 1921-ben kötött házasságot dr. Szekerke Lajossal, aki eleinte ügyvédként, majd tiszti ügyészként dolgozott, később a tiszteletbeli főügyészi rangot is elérte. Szekerke 1940-ben váratlanul halt meg. Egyetlen gyermekük (Mária) 1924. július 28-án született, és ugyanabban az iskolában érettségizett 1942-ben, mint édesanyja, majd kémiai tanulmányait a szegedi egyetemen folytatta. Miután vegyészi munkája miatt 1949-ben Budapestre költözött – és Bäck Manci fényképészeti pályája a szövetkezetbe kényszerítéssel véget ért – egy év múlva anyja is követte őt a fővárosba, ahol még közel 40 évig élt, de már nem fényképezett többé. 1989. január 9-én, kilencvennyolc éves korában halt meg, Szegeden temették el férje mellé.

Bäck Manci olyan korban kezdett a művészi fényképezéssel foglalkozni, amikor a fényképészek többsége többnyire csak kereskedelmi célból készítette képeit. Korai munkáit a bécsi iskola hatásai inspirálták, de későbbi portréin már az art deco stílusjegyei is felfedezhetők. Nemeseljárásokkal készült festői fotográfiái közül kiemelkedőek a portré- és aktfotói, valamint a mozdulattanulmányai is jelentősek. Ennek ellenére művészete évtizedekre feledésbe merült, életművét csak a 2000-es években kezdték el kutatni és bemutatni. Első gyűjteményes kiállítását 2005-ben a szegedi Móra Ferenc Múzeumban rendezték meg. Újrafelfedezése dr. Gömör Béla gyűjtő érdeme, aki kutatási eredményeit 2003-ban a Bäck Manci, az elfeledett szegedi fotográfusnő című albumban publikálta.

Bäck Manci, az elfeledett szegedi fotográfusnő munkái a Magyar Fotográfiai Múzeum kiállításán láthatók

Következő

Ezek a képek nyerték el a Sony World Photography Awards idei pályázatának fődíjait

Fresh Meat 2024 – 8 fiatal magyar fotográfus sorozata

„A fotográfián keresztül vontam be magam az életbe” – Beszélgetés Nino Migliorival, az olasz fotográfia doyenjével

„Kitaláltam egy nyelvet az emberek számára, hogy lássák a mindennapi dolgokat” – Francesca Woodman képei New Yorkban láthatók

Vajon ki volt a 19. században a legtöbbször lefényképezett amerikai?