Vajon ki volt a 19. században a legtöbbször lefényképezett amerikai?

A One Life: Frederick Douglass című kiállítás Frederick Douglass életébe és örökségébe nyújt betekintést, különleges hangsúlyt fektetve arra, hogy ő volt a 19. századi Amerika legtöbbször lefényképezett alakja. Douglass nem csupán egy fekete férfi volt a rabszolgaság ideje alatt Amerikában, hanem egy olyan ikonikus személy, aki hihetetlen módon befolyásolta az amerikai társadalmat és történelmet. A washingtoni National Portrait Gallery-ben megrendezett kiállítás Douglass életét átfogóan mutatja be, kezdve a rabszolgaságból való menekülésétől egészen az egyenlőség és az emberi jogokért vívott küzdelméig. Története által bepillantást nyerhetünk abba, hogy milyen volt az afroamerikaiak helyzete az Egyesült Államokban a 19. században.

Douglass szerepe a fényképezés történetében is kiemelkedő. Már a polgárháború alatt megjelentek írásai a témában, rendszeresen járt fotográfusok műtermeiben, és amikor csak lehetett, portrét készíttetett magáról. A fényképek nem csupán dokumentálták Douglass életét, hanem erősítették szerepét a társadalmi és politikai változásokban is. – írta John Stauffer, a washingtoni kiállítás kurátora, és a 2015-ben megjelent Picturing Frederick Douglass: An Illustrated Biography Of The 19th Century's Most Photographed American című könyv szerzője.

0103

Fotó: Unidentified photographer: Frederick Douglass, c. 1841
Sixth-plate daguerreotype
Collection of Gregory French
Ezen az első ismert felvételen, amely Douglassról készült, és amely mindössze egy évvel az első kereskedelmi dagerrotípia műterem megnyitása után született az Egyesült Államokban, Douglass kissé kábultnak vagy "szoborszerűnek" tűnik, ahogy ő maga mondta volna. 1841-ben egy ilyen méretű dagerrotípia expozíciós ideje akár tizenöt másodperc is lehetett, a napszaktól és a dagerrotípiás műteremben rendelkezésre álló napfény mennyiségétől függően.

0103

Fotó: Southworth & Hawes: Frederick Douglass, c. 1845
Whole-plate daguerreotype
Onondaga Historical Association Museum, Syracuse, NY
Douglass valószínűleg a Southworth & Hawes bostoni műtermében készíttette ezt a dagerrotípiát, mielőtt 1845 augusztusában Angliába utazott volna. A Faneuil Hallban 1845 decemberében megrendezett tizenkettedik nemzeti rabszolgaságellenes vásáron a The Liberator (1846. január 23.) szerint "Frederick Douglass egy kiváló dagerrotípiáját" kínálták eladásra. A dagerrotípia "Southworth úr ajándéka" volt, és "nagy feltűnést keltett".

„Diákként elbűvölt Douglass fényképezés iránti szeretete, és elkezdtem fényképeket gyűjteni róla. Nem engedhettem meg magamnak, hogy valóban megvásároljam a fényképeket, így digitális képeket gyűjtöttem vagy ahol lehetett, másolatokat készítettem az eredeti felvételekről. Azt szerettem volna megtudni, Frederick Douglass hány fényképhez pózolt valójában. Tényleg lehetséges, hogy ő volt a 19. század legtöbbet fényképezett amerikai személye? Ez vezérelt a könyv elkészítésében.”

– mondta Stauffer az USA közszolgálati rádiójában elhangzott interjúban. Stauffer kutatásából kiderült, hogy George Custer katonatiszt 155 képen, Walt Whitman 130 és Abraham Lincoln 126 fotón szerepelnek, de Douglass 1841 és 1895 között készült portréiból összesen 160 darab maradt fenn. Douglass a fekete amerikaiak hiteles ábrázolását akarta biztosítani az amerikai történelem meghatározó korszakában. Az interjúban Stauffer azt is elmondta, hogy Douglass több beszédében és esszéjében is szó esett arról, hogy miért is olyan fontos a fényképezés a rabszolgaság és a rasszizmus megszüntetésében és az állampolgári jogok elérésében.

Stauffer szerint Douglass még hitt a kamera igazságértékében, és abban, hogy az a rasszista fehér ember kezében sem fog hazudni. Douglass egyik képén sem mosolygott, mert nem akarta, hogy boldog rabszolgaként ábrázolják. Úgy vélte, hogy a mosolygós fekete ember azokat a rasszista karikatúrákat erősíti, amelyek meghatározták a közvélemény gondolkodását arról, hogy mit jelent feketének lenni, ezért többnyire szigorúan nézett a kamerába. Az évek során Douglass vizuális karaktere folyamatosan fejlődött, ami aláásta a rabszolgatartás és a rasszizmus egyik legfontosabb szellemi alapját, amely az egyént változásra és felemelkedésre képtelennek állította be. Douglass azt vallotta, hogy a fényképek hatékony eszközei lehetnek a társadalmi és erkölcsi szemléletformálásnak, és talán visszaadnak valamit a szegények és elnyomottak elvett önbizalmából.

Vajon ki volt a 19. században a legtöbbször lefényképezett amerikai?

Következő

,,Apámat festem (…), aki magyar származású művész és fotográfus” – Frida Kahlo édesapjának fotográfusi pályafutása

„Nincs filozófiám, fényképezőgépem van” – Saul Leiter képeit Spanyolországban mutatták be

Megfestették Stalter György Józsefváros című sorozatának képeit

Ők nyerték el a 2024-es természetfotó-pályázat fődíjait

„Frida univerzális művészete mindenütt jelen van” – beszélgetés Perla Labarthe Álvarezzel, a Frida Kahlo Múzeum igazgatójával