„Amikor valaki észreveszi a fényképezőgépet, akkor teljesen más lesz a fotó.” – Robert Frank: The Americans
24 • 05 • 06Princz Zsófia
Robert Frank mestermunkáját, a ma is nagyon aktuális The Americans című könyvet először Franciaországban adták ki 1958. május 15-én Les Américains címmel, majd 1959-ben Amerikában is megjelent immár The Americans címmel és a beatnemzedék híres írója Jack Kerouac írta hozzá a bevezetőt. Kerouac szövege tökéletes kiegészítője a fotográfiáknak az ötvenes évekbeli dzsesszritmusával.
Robert Frank 1947-ben 23 évesen érkezett Svájcból New Yorkba. Kezdetben a Harper’s Bazaarnak fényképezett, de mivel feszélyezték a divatfotográfia korlátai, inkább szabadúszóként folytatta tovább. Utcai fényképeihez a New York-i művészvilág kiemelkedő tagjainak támogatását is megszerezte, mind Edward Steichen, Willem de Kooning, Franz Kline és Walker Evans Frank munkásságának fontos szószólója lett. Evans Frank mentoraként írt neki ajánlólevelet, amikor az 1955-ös Guggenheim-ösztöndíjra pályázott, amely lehetővé tette számára, hogy beutazza az egész országot, és elkészítse azokat a fotográfiákat, amelyekből a leghíresebb könyve készült.
A könyv, amely átformálta a 20. század fotótörténetét és mély nyomokat hagyott az amerikai kultúrában, még ma is megállja a helyét: a fotográfiák kiválasztása, nagyítása és sorrendje nagyon modern. A megjelenést követő évben heves vitákat váltott ki, mégis számos kiadást ért meg, legutóbb a Steidl nyomtatta újra 2008-ban. Maga Robert Frank felügyelte ennek az új kiadásnak minden részletét, egyesével jóváhagyva minden oldalt, ami nyomdába került. A korszakalkotó fotókönyv legújabb kiadása 2024 novemberében – Robert Frank születésének századik évfordulóján – fog megjelenni az Aperture gondozásában.
A projekt során Frank több mint 10.000 mérföldet tett meg, és több mint 27.000 képet készített, amelyeket aztán 83 történelmi fotóvá gyúrt össze. Robert Frank korábbi könyveihez hasonlóan a The Americans képeinek elrendezése sem narratív, hanem tematikus, formai, fogalmi és nyelvi eszközökkel kapcsolja össze a fényképeket. A könyv négy szakaszra épül. Mindegyik részlet egy amerikai zászló képével kezdődik, a mozgás és a mozdulatlanság, az emberek, a megfigyelők és a megfigyeltek jelenlétének és hiányának kölcsönhatásán alapuló ritmusban folytatódik.
A könyv az amerikai embereket vizsgálja: feketéket és fehéreket, katonákat és civileket, városiakat és vidékieket, szegényeket és középosztálybelieket. Az ötvenes évek Amerikáját tárja elénk, ahogyan összegyűlnek a drogériákban és éttermekben, találkoznak a város utcáin, gyászolnak temetéseken, és gyülekeznek az autók körül. Frank átható látásmóddal, költői éleslátással és sajátos fotóstílussal tár fel mindent, ami Amerika felszíne alatt zajlik. Ed Ruscha képzőművész és fotográfus így fogalmazott:
„Megdöbbentő, eget rengető élmény volt számomra, amikor egy egyetemi könyvesboltban megláttam a The Americans-t, de rájöttem, hogy ennek az embernek a teljesítményét semmilyen módon nem lehet kiaknázni vagy utánozni, mert ő már megtette, elvarrta a szálakat és hazament. Nekem csak a tehetségének a párája maradt. Meg kellett alkotnom a saját művészetemet. De hűha! The Americans!”
A könyvben megjelent 81 kontakt betekintést nyújt Frank munkamódszerébe: néha több felvételt is készített egy-egy jelenetről alig megkülönböztethető szögből, az ideális elrendezést keresve. Ugyanakkor gyakran azonnal és intuitív módon reagált a gyorsan változó eseményekre, hogy egy-egy múló témáról ragyogó, spontán fényképet készítsen. Erről így nyilatkozott Frank:
„A The Americans összes fotója közül, azt hiszem, csak két vagy három olyan felvétel volt, ahol előtte beszéltem a képen szereplő illetővel, de a legtöbbször teljesen csendben voltam, sétáltam vidéken, városban, fényképeztem, aztán elfordultam. Nos, ilyen a természetem, hogy csendben vagyok, és csak figyelek. (...) Amikor valaki észreveszi a fényképezőgépet, akkor teljesen más lesz a fotó.”
Robert Frank: The Americans
Steidl, 2008
ISBN 978-3-86521-584-0