Ilyen portré készült a világ legdrágább objektívével
24 • 05 • 19Kéri Gáspár
A Leica Camera AG még 2006-ban mutatta be úttörő alkotását, a mérnöki tervezés valódi csodáját, az 1600 mm gyújtótávolságú, f/5.6 fényerejű Leica Apo-Telyt-R objektívet. Egy exkluzív megrendelésnek köszönhetően a cég mindössze három példányt készített az egyenként 2 millió dollárt – jelenlegi árfolyamon több mint 717 millió forintot – érő objektívből. A megbízó személyét Katarban kell keresni.
A Sony Alpha Rumors vette észre, majd a PetaPixel is átvette a hírt, amely arról tudósít, hogy a Leica wetzlari központjában néhány szerencsés fotográfus, köztük Kristian Dowling – aki erről egy rövid videót is közzétett –, tesztelhette a legendás Apo-Telyt-R-t. A kolosszális paraméterekkel rendelkező 60 kilogramm súlyú, 1,2 méter hosszúságú, 42 centiméter átmérőjű objektív 2006-ban újradefiniálta a teleobjektívek addig meglévő korlátait. Megrendelője Katar korábbi kulturális, művészeti és örökségügyi minisztere, a 2014-ben elhunyt Saud Bin Mohammed Al-Thani sejk volt.
A dán Leica-fotográfus Thorsten Overgaard azt is tudni véli, hogy az objektív szállítása és mozgatása érdekében külön erre a célra kifejlesztett négykerék-meghajtású Mercedes-Benz terepjárót is rendelt a sejk Németországból, tekintve, hogy előszeretettel fotografálta az arab világban ritka madárfajokat és más egyéb vadállatokat. Arról, hogy a műgyűjtőként is számontartott Al-Thani sejk miként használta az objektívet, sajnos nem állnak rendelkezésre publikus felvételek, de azzal mindenképp tisztában kell lenni, hogy az optikai teljesítmény potenciáljának kihasználása terepen, valós fényképezési környezetben szinte a lehetetlennel egyenlő. A most tesztelő fotográfusok is inkább portrékat készítettek Wetzlarban, amiről a SilvergrainClassics videója is tanúskodik.
Az információk mögött a Leica négy mérnökének a márka tradícióin, valamint a jövőbe mutató innováción egyszerre nyugvó műve sejlik fel; ráadásul az Apo-Telyt-R a legendás, 1964-től 2006-ig gyártott R objektívek utolsó kézi élességállítású darabja volt. Az apokromatikus objektív képminősége a felbontás, az élesség, a kontraszt, valamint az optikai aberrációk korrekciója esetében egészen kivételes tulajdonságokkal rendelkezik, nem beszélve a Leicához illő, egyszerre funkcionális és decensen elegáns dizájnról.
A lenyűgöző technikai paramétereken és az objektív pénzbeli értékén túl – bár nem eladó egyik darab sem –, érdemes felidézni Munkácsi Márton sportfényképezésről vallott gondolatát is, amely éppen száz évvel ezelőtt, Oscar Barnack első Leica-prototípusa bemutatásának évében jelent meg a Magyar Fotográfia című lapban.
„A legjobb sportfényképet mindig a legügyesebb fényképész fogja csinálni és sohasem az, akinek a legjobb gépe van, mert »legjobb« tízféle is akad, tökéletes azonban egy se.”
