Táj, család, történelem – Válogatás Laila Stevens: The Clayton Sisterhood Project című sorozatából
24 • 08 • 02Szabó Benedek
Az Aperture Portfolio Prize (APP) a fődíjas alkotó mellett kihirdette a döntőbe jutott négy fotográfust is. Az APP egy olyan évente megrendezett nemzetközi fotográfiai verseny, amelynek célja, hogy még kevéssé ismert fiatal művészeket fedezzen fel, és segítse őket önálló kiállításaik megszervezésében és publikációs lehetőségeket biztosítson számukra. A négy kiemelt alkotó sorozataikban helyi történetekkel, a táj és a szubjektív én viszonyával, vagy éppen a családi és generációs emlékezet kérdéseivel foglalkoznak. Cikksorozatunkban ezeket a munkákat, és a négy kiemelt művészt mutattuk be az elmúlt hetekben.
Az Amerikában élő fotográfus, Laila Annmarie Stevens a fekete közösség tapasztalataival, a portrék és tájképek személyes narratívába illesztésével kísérletezik. Most kitüntetett projektjét akkor kezdte el fényképezni, amikor 2021-ben először utazott Észak-Karolinába, hogy meglátogassa tágabb családját. Ekkor szembesült a déli táj történelmi súlyával, ami családja múltjára is emlékeztette. Ez a megható élmény volt az, amit a történelmi múlt, és a közvetlen jelen kapcsolatával dolgoz fel döntőbe jutott alkotásaival.
„Ez volt az első élményem, amikor olyan mocsaras területeket, ültetvényeket és fákat láttam, amelyek olyan dolgokra emlékeztettek, amelyeket a történelemkönyvekben láttam. Nagyon megdöbbentő és megindító volt számomra – úgy éreztem, dokumentálni kell.”
Cím nélküli sorozatában felfedezhetőek a művész korábbi projektjeinek stílusjegyei is. A természeti tájak referenciális, történeti emlékezetének feldolgozása éppen úgy jelen van a sorozat képein, mint a portrék, amelyek személyes betekintést engednek az alanyok közös tapasztalatvilágába. Ahogy a fotográfus egyre több időt töltött családjával az észak-karolinai otthonukban, a táj, és a családi történelem kérdései is egyre erősebben jelentkeztek. Ekkor készítette el The Clayton Sisterhood Project című fényképsorozatát, amelyben csak fekete-fehér portrék szerepeltek. Az afroamerikai nőkről és lányokról készült portrék éppen azt a jelentésréteget kapták meg, amelyek a cím nélküli sorozatának fényképeit is jellemzik. A generációs élmények és traumák továbbélése jelenik meg ezeken a munkákon is, de az összetartozás élménye szintén fontos szervezőereje lesz ezeknek a fényképeknek.
„Végül rájöttem, hogy nagyon fontosak ezek a természeti utalások, különösen azért, mert a feketéknek nem mindig volt hatalmuk vagy gazdasági erejük ahhoz, hogy földet szerezzenek. Ezzel szemben ezek a képek mind azt mutatják, hogy az emberek képesek gazdasági hatalmat szerezni a tér birtoklásán keresztül, joguk van díszíteni, biztonságot teremteni odabent, ahol összegyűlhetnek, beszélgethetnek és történeteket mesélhetnek.”
A 2024-es Aperture Portfolio Prize nyertese Avion Pearce lett, aki munkáiban az idő és a test közötti kölcsönhatást vizsgálja. A fotográfus In the Hours Between Dawn című győztes sorozata ezen a linken tekinthető meg.