Jim Jarmusch már első filmjével, az 1980-as Permanens vakációval felhívta magára a figyelmet az amerikai független filmesek körében, majd négy évvel később a Florida a paradicsommal a nemzetközi színtéren is megtörtént az áttörés. A pályaív innentől egyenesen és töretlenül ívelt felfelé, amit sok más mellett olyan ikonikus alkotások fémjeleznek, mint a Törvénytől sújtva, az Éjszaka a földön, a Halott ember, a Szellemkutya, a Kávé és cigaretta, illetve a Hervadó virágok és a Paterson. Jarmuscht szokás a legeurópaibb amerikai filmrendezőnek is nevezni, hiszen azok a szerteágazó kulturális kódok, irodalmi, képzőművészeti, zenei és filozófiai muníciók, amelyekből filmjei táplálkoznak, nemegyszer köthetők az európai kontinenshez.
A filmrendező groteszk és szürreális világa a fotóalapú munkáit összegző Some Collage album lapjain is önazonos módon jut érvényre. Jarmusch gyermekkori passzióját, a kollázskészítés gyakorlatát elevenítette fel azzal, hogy a forgatások szüneteiben, utazások közben, vagy a szállodai szobák csendjében újságkivágásokból hozta létre munkáit. Gyakorlata leginkább a dada gesztusrendszeréhez köthető: a golyóstollal tépett, vágott és szakított újságképeken a rajtuk szereplő emberek személyazonosságát időnként egy maszkra, egy prérifarkasra, vagy egy-egy másik személy arcmására cseréli, máskor pedig szövegrészleteket helyez a fejformák sziluettjeibe. Durva textúrájú karton alapra rétegzett munkái egyszerre keltenek bizarr és humoros érzetet a szemlélőben, aki ha történetesen betéve tud idézni néhány dialógust például a Halott ember, a Kávé és cigaretta vagy sok más egyéb Jarmusch opusz emblematikus jelenetéből, máris otthonosan fog mozogni a kollázsok világában is.
