„Frida univerzális művészete mindenütt jelen van” – beszélgetés Perla Labarthe Álvarezzel, a Frida Kahlo Múzeum igazgatójával
24 • 11 • 10Baki László
A Kék Ház Frida Kahlo és Diego Rivera közös szándékának köszönhetően vált múzeummá, amely 1958-ban nyitotta meg kapuit, négy évvel Frida halála után. A múzeum nem csupán Frida otthonát és műhelyét őrzi, hanem életének és művészetének mélységeibe is betekintést nyújt. Perla Labarthe Álvarezzel, a múzeum igazgatójával beszélgettünk Frida Kahlo évtizedekig elzárt fotógyűjteményéről, amely 2025. január 12-ig a Mai Manó Házban tekinthető meg.
Mesélne nekünk a Kék Ház történetéről? Hogyan vált Frida Kahlo személyes tere világhírű múzeummá?
A Kék Ház, vagyis a Casa Azul története Frida Kahlo és Diego Rivera közös szándékából indult, akik azt akarták, hogy életük és művészetük egy része megosztható legyen, elsősorban a mexikói néppel, de mindenki mással is, akit érdekel. Frida 1954-es halála után Diego Rivera kezdeményezte a múzeum létrehozását. Létrehozott egy alapítványt a Mexikói Központi Bankban, amelybe nemcsak a Kék Házat, hanem az Anahuacali Múzeumot is bevonta, amelyet akkoriban épített a prehiszpán kultúra és művészet bemutatására.
1955-ben kezdődött el a múzeum kialakítása egy baráti csoport közreműködésével, akik később a szakmai vezetést biztosító bizottságot alkották. Az volt a céljuk, hogy Frida magánjellegű életterét nyilvánossá tegyék, és megőrizzék annak eredeti hangulatát. A munkálatokban részt vett Carlos Pellicer költő is, Frida közeli barátja, aki az első helyszíni feltérképezést végezte el, hogy az otthont hitelesen bemutathassák. A múzeum 1958-ban nyitotta meg kapuit, négy évvel Frida halála után.
Azóta a világ minden tájáról érkező látogatók keresik fel, hogy megismerjék azt a helyet, ahol Frida életének 47 évéből 36-ot töltött, és ahol művészi univerzuma kibontakozott. A múzeum nemcsak egy otthon, hanem egy műhely is, ahol Frida alkotott és gondolkodott, és ahol személyisége ma is érezhető.
Hogyan került kapcsolatba a Frida Kahlo Múzeummal, és milyen út vezetett ahhoz, hogy ma Ön vezeti ezt az intézményt?
Frida Kahlo számomra mindig is rendkívül inspiráló művész volt, ahogyan Mexikóban sokak számára is. A múzeummal először kiállítástervezőként kerültem kapcsolatba, ami igazi kiváltságnak számított, hiszen ebben a különleges térben dolgozhattam. Ezt követően koordinátori feladatokat láttam el. Mióta a múzeum igazgatójaként tevékenykedem, fantasztikus szakemberekből álló csapatot irányíthatok, akikkel minden nap azért dolgozunk, hogy ezt a hatalmas kulturális örökséget megőrizzük és minél szélesebb közönséggel ismertessük meg.
Frida Kahlo fotógyűjteménye évtizedekig rejtve maradt. Mit gondol, miért döntöttek úgy, hogy ezek a képek ne kerüljenek rögtön a nyilvánosság elé?
Eredetileg egy olyan utasítást kaptunk, hogy a személyes dokumentumokat, iratokat és fotókat zárva kell tartani. Ezt a gyűjteményt a Kék Ház egyik fürdőszobájában őrizték majdnem ötven éven keresztül. Ennek a feltárása és felfedezése jelentős lépés volt abban, hogy közelebbről megértsük és megismerjük Frida életét és művészetét. A pontos okokat, amiért így döntöttek, nem ismerjük, de ma úgy gondoljuk, hogy személyes archívumuk hatalmas értéket képvisel, mely által jobban megismerhetjük nemcsak a műveiket, hanem az életük rejtett részleteit is.
Mi vezetett ahhoz, hogy a fürdőszobában talált tárgyakat és dokumentumokat végül a nyilvánosság elé tárták, és milyen szerepe volt Graciela Iturbide-nak abban, hogy ezt a pillanatot fényképezőgépével dokumentálhatta?
Ez a felfedezés a múzeum számára hatalmas kihívásokat és lehetőségeket hozott magával. Az egész gyűjtemény feldolgozása évekig tartott, hiszen minden egyes tárgyat és dokumentumot át kellett vizsgálni, katalogizálni és szükség esetén restaurálni. Ez a munkafolyamat számos új projektet indított el, és ennek az erőfeszítésnek az eredménye többek között a Mai Manó Házban most látható kiállítás, valamint a Frida Kahlo Her Photos katalógus, amely az utazó tárlathoz készült.
Pablo Ortiz Monasterio kurátor közreműködése nagy segítséget nyújtott a fotókon látható személyek és helyszínek beazonosításában, megértésében és értelmezésében. Emellett meghívtuk a neves mexikói fotográfust, Graciela Iturbide-ot, aki gyönyörű fotókat készítve dokumentálta a fürdőszobában talált tárgyakat és a gyűjtemény egyes darabjait.
Milyen kihívásokkal szembesülnek a Kék Házban található tárgyak és dokumentumok megőrzése során?
A Kék Házban található tárgyak és dokumentumok megőrzése során számos kihívással kell szembenézni, különösen a gyűjtemény mérete és sokfélesége miatt. A kutatási és konzerválási munkálatok folyamatosan zajlanak annak érdekében, hogy jobban megértsük Frida Kahlo életének és művészetének összefüggéseit.
A most látható kiállításon 241 fényképet mutatunk be a 6000 fotóból álló gyűjteményből, amely hosszú időn át elzárva maradt a nyilvánosság elől. Ez egy hatalmas lehetőség arra, hogy a személyes tárgyak és a műtárgyak egymáshoz való kapcsolatát feltárjuk, és hogy mélyebb betekintést nyerjünk abba, mit jelentettek ezek a tárgyak Frida életében és művészetében. A folyamatos kutatás és dokumentáció fontos része annak, hogy ezeket az értékes tárgyakat és emlékeket megfelelő módon megőrizzék a jövő számára.
Mi a legérdekesebb vagy legmeglepőbb dolog, amit a fotógyűjtemény feltárása során találtak?
Természetesen számos ilyen felfedezésre bukkantunk. Számunkra különösen fontos ez a fotóarchívum. Talán a legérdekesebb dolog az, hogy milyen jelentős szerepet játszott Frida Kahlo életében az édesapja, Guillermo Kahlo, aki nagy hatással volt rá. Ő ébresztette fel Fridában az érdeklődést a filozófia, a földrajz, a történelem és a művészettörténet iránt. Ezen felül ő vezette be az alkotás eszközeinek – különböző festékek és ecsetek – használatába, amelyek közel álltak Fridához a fényképezés során is. Az is ismert, hogy Guillermo Kahlo akkoriban a mexikói kormány hivatalos fotográfusa volt. Az egyik legfontosabb felfedezés azonban az volt, hogy az édesapa számtalan önarcképet és portrét készített magáról a kamerájával. Tudjuk, hogy Frida művészetében az önarcképek kiemelt szerepet játszanak, és itt világosan láthatjuk, hogy az önarcképek és portrék világa iránti érdeklődése és otthonossága nagymértékben összefügg azzal, ahogyan az édesapja dolgozott. A kiállításon olyan önarcképek is láthatók, amelyeket Guillermo élete különböző szakaszaiban készített magáról.
Vannak-e olyan kevésbé ismert történetek vagy kulisszatitkok, amelyeket megoszthat a Kék Ház vagy a kiállítás körülményeiről?
Mindig vannak titkok és olyan új gondolatok, új értelmezések, amelyek folyamatosan felbukkannak. Ezért is érdemes megtekinteni a kiállítást, hiszen Frida Kahlo életének különböző aspektusait, családját, művészetét, kapcsolatait és baráti körét bemutatva mindig felfedezhetünk valami újat. Ezért arra bátorítok mindenkit, hogy látogasson el a Mai Manó Házba, nézze meg a kiállítást, és merüljön el ebben az anyagban, hogy még jobban megismerhesse és elmélyítse a Fridáról alkotott képét.
A Frida Kahlo: Her Photos (Frida Kahlo fotógyűjteménye) című kiállítás már az egész világot bejárta. Milyen volt a fogadtatása különböző országokban, és milyen érdekes visszajelzéseket kaptak?
Igen, a kiállítás már számos helyszínt bejárt világszerte, sok városban, országban és kontinensen megfordult. Budapest a 27. helyszín, ahol megtekinthető. Magyarországi vonatkozásként említhető, hogy a kiállításon három magyar származású fotóművész képei is láthatók: Brassaï, Munkácsi Márton és Nickolas Muray munkái.
A kiállításnak minden városban sajátos és egyedi fogadtatása volt, hiszen valamilyen módon Frida Kahlo minden helyszínen másként kapcsolódott a közönséghez, különféle módon kötődött hozzájuk. Az univerzális művészete azonban mindenütt jelen van, ami egyaránt megszólít minket és összeköt vele. Művészeti nagyságának mércéje az is, ahogyan művészete révén képes volt szembenézni az élet nehézségeivel, és talán éppen ez az, ami miatt annyira személyesnek érezhetjük a munkásságát.
Frida Kahlo fotógyűjteménye
Mai Manó Ház
2024. október 18. – 2025. január 12.
Kurátor: Pablo Ortiz Monasterio