A megállított idő fényképei – Graciela Iturbide: Frida fürdőszobája
24 • 11 • 24Kéri Gáspár
A Fundación MAPFRE és a Google Arts & Culture 2012 óta fennálló partnersége keretében a szervezet egyedülálló gyűjteménnyel járult hozzá a Faces of Frida elnevezésű projekthez. Ez az együttműködés tovább gazdagítja a mexikói művésznő hagyatékáról alkotott képet, és lehetőséget teremt arra, hogy Frida Kahlo életének rejtett aspektusait is megismerhesse a közönség. A bemutatott sorozat Graciela Iturbide 2006-ban készült munkája volt, amely Frida Kahlo fürdőszobájának személyes tárgyait örökíti meg, és amelyből a PunctumPress kiadó gondozásában 2008-ban egy album is megjelent.
Frida Kahlo 1954-ben bekövetkezett halála után a festőnő megözvegyült férje, Mexikó ünnepelt festője, Diego Rivera műalkotásaikkal és személyes tárgyaikkal berendezve alakíttatta múzeummá addigi otthonukat, a mexikóvárosi Kék Házat. Ám a kíváncsi szemek elől a legszemélyesebb tárgyi emlékeket – egy 6000 darabot számláló fotográfiai gyűjtemény mellett ruhákat, orvosi eszközöket, gyógyszereket, és más egyéb tárgyakat – a Kék Ház egyik fürdőszobájában falazták el. A múzeum vezetése mintegy fél évszázaddal később, 2003-ban úgy döntött, hogy feltárja a különleges időkapszulát. Mindeközben egy mexikói fotográfusnő, Graciela Iturbide személyes hangvételű fényképeken rögzítette a leletek megtalálása utáni állapotokat.
Némiképp a véletlennek köszönhető, hogy Graciela Iturbide (1942) éppen akkor járt fényképezőgépével a Kék Házban, amikor a fél évszázad után feltárt fürdőszoba leleteinek feldolgozása elkezdődött. A helyszínen szerzett tudomást az éppen zajló eseményről, majd engedélyt kért és kapott, hogy fényképeket készíthessen a különleges időkapszuláról. Graciela Iturbide akkor érkezett meg, amikor a muzeológusok és a restaurátorok már eltávolítottak a megnyitott helyiségből bizonyos tárgyakat, de a fotográfus még mindig érintetlenül talált néhányat: sok más mellett gyógyszereket, egy lábprotézist és néhány mankót, valamint politikai plakátokat és több fűzőt, melyek Frida Kahlo bizonyos festményeiről, vagy a róla készült fotográfiákról is ismerősek lehetnek.
„Nem vagyok fridamániás. Amit lefényképeztem, az Frida fájdalma volt.”
Graciela Iturbide projektjének első része – egy színes, dokumentarista hangvételű sorozat – a Washington DC-ben található National Gallery of Art kiállításán volt látható 2019-ben. Az El Baño de Frida című könyvben megjelent fekete-fehér fotók azonban a két mexikói alkotó közötti második párbeszéd eredményeként születtek meg 2006-ban. Ebben az alkotói folyamatban a fotográfus arra törekedett, hogy mélyebb, személyesebb kapcsolatot teremtsen Frida Kahlóval, szembenézve a művész legendájával és identitásával. A sorozat 12 fekete-fehér képből áll, és egy önarcképpel zárul, amelyen Iturbide Frida egyik híres festményének ikonikus pózát idézi meg.
Frida Kahlo személyét Mexikóban ma is mitikus és spirituális tisztelet övezi, alakja olyan nemzeti kincs, akinek az emléke a kollektív tiszteleten túl személyesen is megérinti az embert. Ennek megfelelően a Kék Ház fürdőszobája ereklyetartóként őrizte meg a fájdalmakkal és boldogsággal vegyes élet legszemélyesebb tárgyi emlékeit; Iturbide El baño de Frida című sorozata pedig vitán felül ráérzett ennek az állapotnak a lényegére. A fotográfusnő a precíz fotódokumentáció helyett személyes hangvételű, autonóm anyagot készített: bizonyos esetekben átrendezte a látványt, máskor pedig Fridához fűződő személyes viszonyát is felfedte a nézők számára. Ám Graciela Iturbide sorozata legalább annyira szól egy küzdelmes élet lenyomatairól, mint magáról az időről. Arról a megállított időről, ami a fényképek közvetítésével válik mindannyiunk számára láthatóvá, megingathatatlanul ragaszkodva Frida emlékéhez.
Iturbide képeit Frida Kahlo lezárt fürdőszobájáról – mely a Fundación MAPFRE és a Google Arts & Culture közös projektje – ezen a linken lehet megtekinteni.