A fikció és a dokumentarizmus határán – Válogatás Jeff Wall New York-i kiállításának képeiből

A kanadai Jeff Wallt (1946) bátran tekinthetjük az egyik legfontosabb teoretikus alkotónak a vizuális művészetek területén. Elég, ha olyan korábbi munkáira gondolunk, mint a festészet történetéből parafrazeált The Destroyed Room (1978), a Picture of Women (1979), vagy A Sudden Gust of Wind (1993). Míg előbbi kettő Delacroix és Manet festményei, addig utóbbi a japán Hokusai közismert fametszete nyomán tett fel új kérdéseket a fotográfia létjogosultsága kapcsán, miközben határozott cáfolatát adta annak, hogy a fénykép pusztán a dokumentarizmus médiuma lehet. Egy másik meghatározó munkája, a szovjetek afganisztáni háborújára reflektáló, a történelmi festészet patetikus csatajeleneteinek bizarr ellenpontjaként is értelmezhető Dead Troops Talk (A vision after an ambush of a Red Army patrol, near Moqor, Afghanistan, winter, 1986) a Christie’s 2012-es árverésén a világ egyik legdrágább fotográfiájaként, több mint 3,6 millió dollárért kelt el.

Wall életművének kisebb, de ugyancsak megkerülhetetlen része irodalmi forrásokra épül. Legutóbb Barcelona városa megrendelésére a spanyol író, Juan Marsé Utolsó délutánok Teresával című műve nyomán, annak kiegészítéseként fotografált meg egy elképzelt jelenetet. Az Informant: An occurrence not described in chapter 6, part 3 of Últimas tardes con Teresa by Juan Marsé (2023) című munka feleleveníti Wall Legkorábbi projektjeinek társadalomkritikai pozícióját.

Egy ugyancsak újabb mű, az In The Legion (2022) valahol a dokumentarizmus és a fikció határterületén helyezkedik el. A felvétel egy kissé megkopott kocsma nyüzsgő közönségének interakcióira fókuszál, miközben a kép középpontjában egy férfi rögtönzött hátraszaltóját látjuk. A Fallen Riderhez hasonlóan ez a felvétel is lehet akár egy olyan emlék rekonstrukciója, amelynek az alkotó, vagy ugyancsak egy barátja volt a múltban szemtanúja. Mindamellett a megrendezett jelenet származhat akár két különböző emlékezés fúziójából is. Jeff Wall ugyanakkor sosem akar semmit készen átadni a befogadó számára; mint mindig, úgy ebben az esetben is meghagyja számunkra a gondolkodás szabadságát.