Menü

Akik még kezet foghattak George Washingtonnal – az amerikai függetlenségi háború veteránjainak portréfotográfiái

25 • 02 • 16Kéri Gáspár

Még javában tartott az amerikai polgárháború, amikor egy connecticuti testvérpár, Nelson és Roswell Moore 1864-ben úgy döntött, hogy felkeresi, majd portréfotográfiákon örökíti meg a nyolc évtizeddel korábbi függetlenségi háború még élő, matuzsálemi korú veteránjait. Ez volt az egyik első alkalom, amikor a fotográfiát a történelmi emlékezet szolgálatába állították.

Az Egyesült Államok kollektív történelmi emlékezetében kiemelt szerepet játszanak a fotográfiák, s ezt mindennél jobban bizonyítja a világ egyik legnagyobb könyvtára, a washingtoni The Library of Congress folyamatosan bővülő fotóarchívumának felbecsülhetetlen tárgyi gazdagsága. Ugyanitt őrzik azokat a portréfotográfiákat is, melyek az 1775 és 1783 között lezajlott függetlenségi háború gyarmati erőinek 1864-ben még élő hat veteránjáról készített Nelson és Roswell Moore.

A connecticuti testvérpár a még zajló polgárháború utolsó előtti évében döntött úgy, hogy az objektív képalkotásra alkalmas fiatal technikai médium, a fotográfia segítségével fogja megörökíteni a függetlenségi háború még élő veteránjait. Ötletüket az adta, hogy több amerikai lap közölte az Egyesült Államok szövetségi költségvetésének részleteit, s ezekben a lajstromokban feltüntették annak a hat idős férfinak a nevét is, akik a függetlenségi háború idején a britek ellen harcoló gyarmati milíciák katonáiként nyugdíjfolyósításban részesültek. Ez a felismerés késztette a Moore fivéreket arra, hogy felkeressék és lefényképezzék a hat idős férfit.

0103

Fotó: Nelson and Roswell Moore

0103

Fotó: Nelson and Roswell Moore

0103

Fotó: Nelson and Roswell Moore

0103

Fotó: Nelson and Roswell Moore

0103

Fotó: Nelson and Roswell Moore

0103

Fotó: Nelson and Roswell Moore

A felvételek végül 1864-ben el is készültek, majd ugyanebben az évben publikálták őket az Elias Brewster Hillard tiszteletes által írt, The Last Men of the American Revolution című könyvben. Fotográfiai szempontból külön érdekesség, hogy a kötetbe albuminpapírra sokszorosított egyedi kópiák kerültek; ellentétben a kor gyakorlatával, amikor a nyomdatechnika még nem tette lehetővé a fotográfiák sokszorosítását, így a fényképekről csak réz- vagy acélmetszet másolatok jelenhettek meg. Az alapos életrajzi adatokkal és interjúkkal publikált könyv híre egycsapásra végigsöpört az amerikai nyilvánosságon, sőt egy időre még az észak-déli polgárháborús konfliktus híreit is megelőzte a fotográfiákon szereplők személye, akik akár még George Washingtonnal is kezet foghattak.

0103

Fotó: Nelson and Roswell Moore

A kötet megjelenése után az is kiderült, hogy hatnál valamivel többen élnek még a függetlenségi háború veteránjai közül, miután többen jelentkeztek az országot szenzációként bejáró felvételek hírére. És hogy mennyire az utolsó pillanatban készültek el a portrék, azt az is bizonyítja, hogy a rajtuk szereplők mindegyike az 1860-as évtizedben hunyt el.

Jegyzetek

Mindeközben ne feledkezzünk meg arról, hogy Magyarországon Plohn József hódmezővásárhelyi fényképész volt az, aki hasonló eszközökkel és azonos indíttatásból, mintegy fél évszázaddal az események után örökítette meg szűkebb pátriájában az 1848-49-es forradalom és szabadságharc akkor még élő veteránjait. Plohn képeit ebben a korábbi cikkünkben mutattuk be.