A súlytalan kiállítás mögött nepotizmus állhat? – A National Portrait Gallery esete
25 • 03 • 11Szabó Benedek
Számos művész nepotizmussal vádolja a National Portrait Gallery-t, miután felmerült a gyanú, hogy egyik kiállításuk szervezésébe egy bőkezű támogatójuk is beleszólhatott, aki azonban nem rendelkezik szakmai képességekkel. A mecénás, Andrew Law a Caxton Associates nevű tőkealap elnöke és vezérigazgatója, amely a Law Family Charitable Foundationt is működteti. Ez az alapítvány – mely a National Portrait Gallery egyik fő támogatójának számít – nemrég jelentős összeggel segítette a londoni múzeum épületének 41 millió fontba kerülő felújítását. A sajtóhírek szerint azonban felmerül a gyanú, hogy a mecénás a támogatásért cserébe volt feleségének szervezhetett kiállítást a rangos múzeumban.
A National Portrait Gallery-ben tavaly novemberben nyílt tárlata az adományozó volt feleségének, Zoë Law-nak. Bár a művész még 2024-ben elvált Andrew Law-tól, és még ugyanabban az évben kilépett férje alapítványából is, most felmerült a gyanú, hogy a korábban semmilyen jól látható művészi tevékenységet nem folytató Zoë Law azért kaphatott kiállítási lehetőséget London egyik legrangosabb múzeumában, mert férje adományain keresztül nyomást gyakorolt az intézményre.
A kérdéses helyzetről először egy brit fotográfus, Harry Borden számolt be, a hírt aztán a The Guardian jelentette meg. A sajtóban úgy magyarázták az ügy körülményeit, hogy a londoni National Portrait Gallery-hez hasonló intézmények fontos ugródeszkát jelentenek a művészek és kurátorok számára. Így bár Zoë Law jelenleg nem tagja az alapítványnak, és Andrew Law-tól is elvált, a helyzet mégis úgy fest, hogy Law a volt férje alapítványainak, és nem saját szakmai teljesítményének köszönhetően kaphatott kiállítási lehetőséget.
A The Guardian híradása több művészt is idéz, akik egyetértenek abban, hogy úgy tűnik, Law és a londoni National Portrait Gallery etikailag és szakmailag is megkérdőjelezhető tevékenységet folytatott. Az eset kapcsán több művész, intézmény és magánszemély is megszólalt. A Museum as Muck, a munkásosztálybeli művészek hálózata szerint a kulturális intézményeknek állami finanszírozásban kell maradniuk, hogy meg tudják tartani függetlenségüket, és hogy a mecénások ne tudjanak beavatkozni az intézményekben folyó szakmai munkába.
A brit művész, Jesse Darling, a 2023-as Turner-díj nyertese úgy nyilatkozott, hogy az eset csak egyértelművé tette azt, ami mindig is az volt, vagyis, hogy a művészeti élet főként a gazdagok játéktere, akik a pénzüket egymás között forgatják, aktuális érdekeik mentén. Egy másik Turner-díjas alkotó, akit a lapok nem neveztek meg, azt mondta: a szóban forgó kiállítás nagy nyilvánosságot kapott, holott egy alapvetően ismeretlen alkotó legfeljebb átlagosnak nevezhető képeiből állt.
A szakmai közeget a The Guardian friss értesülése is felborzolta, ami szerint a Zoë Law munkáinak bemutatására vonatkozó döntés nem került a múzeum etikai bizottsága elé. A galéria szerint ugyan tájékoztatták a bizottságot a döntésről, így továbbra is úgy tűnik, hogy az illetékesek feje fölött született döntés a kiállítás ügyében, és nem kértek visszajelzést. A National Portrait Gallery saját szabályzata ugyanakkor tiltja az ilyen gyakorlatokat. Eszerint az adományozásnak tisztességesen kell történnie, az adomány átvétele pedig nem adhat előnyt az adományozónak, például szerződések odaítélésében sem. A későbbi vizsgálatok feladata lesz megállapítani, hogy a mostani eset jogszerű volt-e, és ha nem, milyen intézkedések lehetnek szükségesek.
Zoë Law Legends című kiállításának képei ezen a linken tekinthetők meg.
