Ravens címmel készült film a világhírű japán fotográfus, Masahisa Fukase életéről
25 • 03 • 24Szabó Benedek
A huszadik századi japán fotográfia meghatározó alakjának nemcsak fényképei, hanem élete is figyelemreméltó. Bár a művészről fényképein keresztül is sokat lehet tudni, a nemrég elkészült játékfilm új aspektusokból mutatja be az alkotót. A filmben Fukasét Tadanobu Asano játssza, feleségének alakját Kumi Takiuchi jeleníti meg. A film forgatókönyvét annak rendezője, Mark Gill írta, aki a fikciós elemeket is tartalmazó filmmel Fukase viharos életére és zseniális munkásságára egyaránt felhívja a figyelmet. A filmet 2024. október 25-én mutatták be, az alkotást a kritikusok és a nagyközönség is lelkesen fogadta.
A Ravens cím a fotográfus 1986-ban publikált, 10 éven keresztül folytatott művészeti projekt címéből ered. Ez a sorozat az alkotó nevével szinté eggyé vált. Ez a sorozat azért kiemelt a Fukase életében, mert ez a munka váltotta fel korábbi fotográfusi témáját, melynek fókuszában felesége állt. A szinte monomániába hajló munkát a hollók megszállott fényképezése váltotta fel, amely egy új irányt jelentett Fukase alkotói praxisában. Ennek a sorozatnak a fényképei a legismertebb fotográfiai munkák között szerepelnek.
A nagyrészt a II. világháború utáni Japánban játszódó film a művész életének fordulópontjai köré szervezi történetét. Az életrajzi dráma megálmodója, Mark Gill a japán fotográfust pályáján elért sikerei mellett szerelmei, illetve egyéni veszteségeinek feltárásával mutatja be. A film középpontjában Masahisa Fukase és felesége, Yoko viharos kapcsolata áll, ám az alkotás egyszerre ad hangsúlyt az emberi kapcsolatokban rejlő szépségeknek és nehézségeknek is. Bár a film életrajzi aspektusból közelíti meg a japán művészt, kevés áldokumentarista elemet használ. A dramatizálás, a plánok, a beállítások, illetve a szinte szürrealista elemek beemelése kísérteties, néhol humoros eredményt adnak, amelyek jól megjelenítik Fukase belső zűrzavarát. Az érzelmi mélységeket bátran megjelenítő alkotás eközben mégis a valóságos történetekre helyezi a hangsúlyt.
A merész rendezői koncepciót több kritikus is dicsérte. A filmben megjelennek azok a helyek, amelyek a fotográfus számára meghatározó jelentőségűek voltak, és egyben szimbolikus jelentéssel is bírnak. A film nyitójelenetében például egy lepusztult bár látható, ahol először megjelenik a holló alakja. Ez a helyszín több kontextusban is előkerül, Fukase pályájának elejéről éppen úgy, mint az utolsó, hanyatlással jellemezhető éveiben. A film hasonlóan emeli ki Fukase emberi kapcsolatait, és az azokban rejlő konfliktusokat. A művész apja akaratával is szembe megy – amely alkotói pályájának fontos eleme –, de szerelmi ügyei sem kevésbé érdekesek. A vásznon új narratíván keresztül láthatóvá válik feleségének, Yokónak szerepe, aki mint feleség, és mint múzsa jelenik meg. Fukase művészetében ennek a kapcsolatnak különösen nagy szerepe volt, ahogy életre szóló barátjának, Morio Shodának is.
A személyes, és lélektani oldalról közelítő film azonban nem feledkezik meg a művész sikereinek átélhető bemutatásáról sem. Fukase hamar a II. világháború utáni Japánban felvirágzó, vibráló avantgárd művészeti élet részévé válik, pályatársai nagyra tartják. Először az 1961-es Kill the Pigs című kollekciójával hívja fel magára a figyelmet, amelyet egy tokiói vágóhídon fényképezett. Fukase innovatív munkája mellett a kereskedelmi fényképezés területén is dolgozott, amely nemcsak megélhetést, hanem ismertséget is adott neki.