„Ma minden azért létezik, hogy egy fotón végezze” – Susan Sontag életművét reprezentáló kiállítás nyílt Bonnban
25 • 06 • 10Kéri Gáspár
Március 14-én nyílt meg a bonni Bundeskunsthalléban a Susan Sontag. Sehen und gesehen werden (Látni és láthatóvá válni) című kiállítás. A teoretikus életmű sajátos retrospektívjeként is felfogható, szeptember 28-ig látogatható tárlat az amerikai írónő, kritikus és közéleti gondolkodó, Susan Sontag munkásságát és életét mutatja be, különös tekintettel a vizuális kultúrához fűződő viszonyára, valamint társadalmi és politikai szerepvállalására. Ingmar Bergmantól Andy Warholig, Eugene Atget-től Walker Evansen és Jevgenyij Haldejen át Annie Leibovitzig több mint harminc alkotó műve reprezentálja a kiállításban Sontag örökérvényű gondolatait.
Susan Sontag (1933–2004) már korán felismerte a fotográfia meghatározó szerepét a modern társadalomban. 1977-ben megjelent A fényképezésről című esszékötete a médium etikai és esztétikai kérdéseit vizsgálja, rámutatva arra, hogy a fényképezés nem pusztán passzív megfigyelés, de legalább annyira aktív részvétel is. 2003-as művében, A szenvedés képeiben a háborús felvételek és a szenvedést ábrázoló képek hatását elemzi, figyelmeztetve a vizuális érzéketlenség kialakulásának veszélyeire. Sontag mindemellett Ludwig Wittgenstein nyomán vallotta, hogy az etika és az esztétika egy és ugyanaz.
0103
Fotó: Jill Krementz: Susan Sontag, 1974 © Jill Krementz
„A szörnyűség minden esetben arra ösztönöz, hogy vagy szemlélőkké váljunk, vagy gyáván lesüssük a szemünket.” (Susan Sontag)
A bonni kiállítás középpontjában Sontag fotográfiával kapcsolatos gondolatai állnak, de bemutatja érdeklődését a queer kultúra iránt, az AIDS-ben szenvedők diszkriminációja elleni fellépését, valamint saját rákbetegségével való küzdelmét is. Mindeközben egyszerre ismerhetjük meg Sontagot mint szenvedélyes filmrajongót és rendezőt, aki négy filmet készített, miközben egész életében deklaráltan független nőként szállt szembe azokkal a társadalmi normákkal, melyeket nyilvánvalóan meghaladott az idő. A tárlat több mint harminc, megkerülhetetlen 20. századi alkotó munkáját vonultatja fel, főként olyanokét, akik jelentős hatást gyakoroltak Sontag gondolkodására és teoretikus tevékenységére.
A fotográfia dokumentarista és propagandisztikus aspektusait például Nick Ut vietnámi háborús képei és Leni Riefenstahl nemzetiszocialista propagandafilmjei képviselik. A queer kultúra esztétikáját James Bidgood, Peter Hujar és Andy Warhol művei jelenítik meg. A kiállításon továbbá filmrészletek is láthatók Andy Warholtól, Jack Smith-től, valamint Ingmar Bergmantól és magától Sontagtól is.
„A fénykép azt sugallja: akkor tudunk a világról, ha olyannak fogadjuk el, amilyennek a fényképezőgép rögzíti. Ez viszont pontosan az ellentéte a megismerésnek, amely éppen abból indul ki, hogy nem fogadja el a világot olyannak, amilyennek látszik.” (Susan Sontag)
A tárlat kurátora Kristina Jaspers, gondosan válogatta össze azt az anyagot, melyből átfogó képet kapunk Susan Sontag szerteágazó munkásságáról. A Bundeskunsthalle ezzel a tárlattal nem csak a több mint két évtizede elhunyt Sontag életművét ünnepli, hanem arra is ösztönöz bennünket, hogy elgondolkodjunk a képek hatalmán, valamint saját nézői szerepünkön a vizuális kultúrában. Hiszen ahogy maga Sontag vallotta: nem szabad megállnunk a puszta észlelésnél. A látás és a láthatóvá válás a részvétel aktív folyamata kell, hogy legyen mindannyiunk életében.
„Ma minden azért létezik, hogy egy fotón végezze.” (Susan Sontag)
Susan Sontag: Sehen und gesehen werden
Bundeskunsthalle – Bonn
2025. március 14. – szeptember 28.
Kurátor: Kristina Jaspers
