Mit nézzünk a Múzeumok Éjszakáján? – A Punkt fotókiállítás ajánlója

Már csak ezen a héten láthatók a legendás német divatfotográfus Peter Lindbergh (1944–2019) képei a Műcsarnokban. Peter Lindbergh az 1980-as évek óta a divatfotó legtöbbet emlegetett képviselője. A fotográfiában úttörőként, minimalista eszközökkel az időtlen karaktert kívánta megragadni, egyéni látásmódjával újraértelmezte a szépség fogalmát. Portréi pózmentes természetessége, a reklám és a divat világában szokatlan látásmódja ellentétben állt a korszak szigorúan konstruált képstílusával, szembement a divatfényképészet aktuális trendjeivel. A személyiség elsődlegessége mellett, a női archetípusok, a táncosnő, a femme fatale, a hősnő megjelenítése, azaz a szerepjáték éppúgy lényegi eleme Lindbergh fekete-fehér képeinek, mint a spontaneitás és a dinamizmus.

A 19. század végi, szinte egyidejű létrejöttük óta Amerika és a személyautó elválaszthatatlanul összefügg. A gyors innováció korszakában született autó forradalmasította a mozgást, új szabadságot és sebességet biztosítva, míg a fényképezés dinamikus médiumként jelent meg a haladás és az átalakulás megörökítésére. Az így létrejövő képek az attitűdök széles spektrumát ragadják meg, a dicsérettől és az elismeréstől a szellemességig, az iróniáig, a cinizmusig, sőt az ellenségeskedésig, így megörökítve az emberiség provokatív és fejlődő kapcsolatát az autóval és annak kultúrájával. Pálfi György ragyogó és igényes gyűjteményéből merítve, ez a figyelemre méltó fotóválogatás azt illusztrálja, hogyan élt párhuzamosan az autó és a fényképezés a 20. század közepétől napjainkig, feltárva azokat a sokszínű kulturális, művészeti, társadalmi, mérnöki és dizájn aspektusokat, amelyek meghatározták az amerikai életet.

A Budapest FotóFesztivál indulása óta kitüntetett szerepet kapnak a magyar fotográfusok, évente egy-egy tematika kapcsán invitálva őket a közös gondolkodásra, diskurzusra. A klasszikus művészeti műfajok jelenének feltérképezése több tematika mentén megvalósult az elmúlt években. Ezt továbbgondolva 2025-ben a fotográfia területét (is) érzékenyen érintő és újabb kihívásokkal szembesítő mesterséges intelligencia kérdésköre kerül a fókuszba. A valós és mesterséges identitások című kiállítás az egyik legklasszikusabb műfaj, a portré területén belül vizsgálja a fotográfia és az AI lehetőségeit és kapcsolódási pontjait, bemutatva a hazai alkotók viszonyulását és alkotói praxisát a témát illetően. A portréhoz és az emberábrázoláshoz való viszonyunk fotográfusként és befogadóként is folyamatosan változik, a mesterséges intelligencia megjelenése a képalkotási folyamatban egy újabb korszak kezdetét jelzi. A Kiscelli Múzeumban kiállított alkotások tükrében láthatjuk milyen különbségek, lehetőségek, állásfoglalások dominálnak a másfél évszázados fotográfiai hagyományok és a legújabb technológia ötvözésében.

Eleanor Macnair művészetének középpontjában a fényképek újraértelmezése áll, ám egy meglepő csavarral: ikonikus fotókat rekonstruál Play-Doh gyurmával. Munkái egyszerre reflektálnak a vizuális kultúra ikonográfiájára és a hétköznapi anyagok erejére, miközben megkérdőjelezik a fotográfia autentikusságát. A transzformáció nemcsak játékos, hanem mély gondolati rétegekkel is gazdagított, hiszen azt is bemutatja, hogyan képes a művészet meghaladni hagyományos kereteit. Macnair a munkafolyamatot egyszerű, hétköznapi eszközökkel végzi: csipesz, olló, kés, és persze a Hasbro színes Play-Doh gyurmái segítségével. Az alkotások 24 órán belül készülnek el, többnyire éjszaka, mielőtt a gyurma száradni kezd. A reliefek lefényképezése után az alkotó szétszedi a műveket, így az alapanyag újra felhasználható lesz a következő műhöz is. Ez az idő- és anyagtakarékos alkotói folyamat nemcsak Macnair kreatív gondolkodásmódját tükrözi, hanem a reprodukció művészi lehetőségeiről is gondolkodásra késztet.

A Magyar Fotográfiai Múzeumban 2025. augusztus 23-ig látogatható kiállítás Papp Elek képeinek egy szűk szegmensét mutatja be: három utazást, 50 képben. A rá jellemző monokróm helyett a helyszínekhez illő erős színek használata ugyan szokatlan Papp Elek életművében, de tökéletesen a helyén van, még érzékletesebbé, hangsúlyosabbá téve a képeken látottakat, mintegy megerősítve a történeteket. Természetesen ezt is, Papp Elek egyéni látásmódján keresztül, amely ebben a sorozatban is összetéveszthetetlenül jelen van.

A Divatja múlt című kiállításon Schäffer Zsuzsa fekete-fehér divatfotóit láthatjuk, melyek 1990 és 2001 között készültek. Az 1944-ben született művész eredetileg festőnek készült, és a Képzőművészeti Főiskolán szerzett diplomát. Érdeklődése az 1970-es évek végén fordult a fotográfia felé, és az analóg technikához való ragaszkodása máig meghatározza alkotói módszerét. A modelleket többnyire párján keresztül ismerte meg, aki reklámfotográfusként dolgozott, és ezek a képek legtöbbször akkor születtek, amikor ő szünetet tartott a saját munkájában. A tárlat azért is különleges, mert a bemutatott anyag jelentős része eddig még soha nem került a közönség elé. Mivel Schäffer munkái túlmutatnak a klasszikus divatfotózás keretein, a PaperLab Galériában látható húsz kép az 1990-es évek divatfotóinak egy sajátos alternatíváját prezentálja

A kiállítás egy olyan, Magyarországon eddig soha nem látott, különleges anyagot tár a közönség elé, amelyre nemrégiben bukkantak a kutatók: a tárlat az 1862-ben a londoni világkiállításon bemutatott, Magyarország korabeli tájegységein, településein készült népviseleti fényképsorozatot állítja középpontba. A korábban elveszettnek hitt Tiedge János fényképek a londoni Victoria & Albert Múzeum gyűjteményéből kölcsönzéssel érkeznek Budapestre, ehhez kapcsolódik egy, a Néprajzi Múzeumban őrzött másolati sorozat. A két gyűjtemény kiegészíti egymást. A képek több mint 160 év láthatók Budapesten, bemutatva a készítés történetét is a szervezéstől a világkiállításig.

A Lee világpremierje a világ egyik legrangosabb mozgóképes seregszemléjén, a Torontói Nemzetközi Filmfesztiválon volt. A film Antony Penrose The Lives of Lee Miller című monográfiája alapján készült, mely a Thames and Hudson gondozásában jelent meg. A történet Lee Miller életének fordulataira fókuszál, aki a harmincas években a divat egyik ikonja volt, majd a második világháború alatt a frontvonalra lépett, és a Vogue háborús fotóriportereként olyan felvételeket készített, amelyek új megvilágításba helyezték a háború borzalmait. A film Winslet főszereplésével mélyebb bepillantást nyújt Miller életébe és munkásságába, megemlékezve a női újságírás és haditudósítás úttörőjéről. Bár nem a Múzeumok éjszakája programsorozat része, de ezt a filmet is ajánljuk esti programként a Veszprémben múzeumozóknak.