The Great Voyage – 19. századi vintázs fotográfiákból épít mesterséges múltat a Google AI-filmje

A PetaPixel beszámolója szerint a Google DeepMind fejlesztői és promptológusai olyan filmet hoztak létre, melynek majdnem az összes munkafolyamatát mesterséges intelligencia generálta: a mozgóképeket, a szereplőket, a narrációt, a történetet, sőt még a zenét is. A The Great Voyage (A nagy utazás) címen a YouTube-ra feltett rövid mozi elsőre egy Jules Verne ihlette fantasztikus utazást juttat az eszünkbe, amely során egy Franz nevű feltaláló és felesége, Edith az utópiákba oltott kollektív emlékezet világán halad keresztül. A vizuális nyelv a 19. század műtermi portréfotográfiáit, valamint az utazó fotográfusok világát idézi, miközben a filmtörténet egyik megkerülhetetlen úttörője, Georges Méliès filmnyelvi eszközei is eszünkbe juthatnak.

Az alkotás a Google által fejlesztett különböző AI-rendszerek összehangolt működésének az eredménye. A talált vintázs fotográfiák nyomán konstruált világot előbb az Imagenben hozták létre, majd a Veo 2 segítségével mozgatták meg. Magát a történetet és a narrációt sem bízták emberre a Google kreatívjai, így mindent a Gemini írt meg. A némafilm hőskorának élő zenekari kíséretét idéző soundtrack ugyancsak a cég saját hangmodulja, a Lyria 2 segítségével állt össze. A némafilmes feliratokat szintén a Gemini állította elő, a végső utómunkánál azonban a Final Cut Pro és a Logic Pro révén emberi erőforrásokat is bevetettek.

A projekt nem a múlt illusztrálása, hiszen nem egy létező történetet egészít ki képekkel, hanem teljes egészében mesterséges eszközökkel épít fel egy új világot. A cél valamiféle fiktív emlékteremtés volt; olyan mozgóképek sorozatának az előállítása, amelyek ugyan kitaláltak, de képesek a kollektív képzeletbe illeszkedni. Nem véletlen a hasonlat Georges Méliès-vel sem. A francia filmes már az előző századforduló környékén felismerte, hogy a mozgókép nem pusztán a valóság rögzítésére alkalmas, hanem arra is, hogy új világokat alkossunk vele. Méliès trükkjei mágikus térként működtek, az Utazás a Holdba (1902) vagy Az Északi-sark meghódítása (1912) című filmjei az illúzió és a tudományos fantasztikum közötti határokat oldották fel. Tulajdonképpen a Google filmje is hasonló módszerekkel dolgozik, ám az illúziót már nem a kreatív és gondolkodó alkotó által kidolgozott vizuális trükkök, hanem mesterséges neurális hálózatok hozzák létre.

A film esztétikája közel áll a steampunk stílushoz is: régi technológiákat értelmez újra, gépies romantikát mutat be, valamiféle alternatív időszámítás alapján. A mesterséges intelligencia által alkotott múlt egyszerre álomszerű és pontos, ugyanakkor kibillen a történelem megszokott rendjéből, hiszen a képek egy olyan archívum részei, amelynek sosem volt fizikai megfelelője. A DeepMind kreatívjainak talán nem volt szándéka, hogy technikailag is korhű legyen a film, de ezeket a buktatókat a kicsit avatott szem is könnyedén észreveszi. A szín- és tónusvilág, valamint az optikai leképezés a 19. század utolsó harmadában zömmel albuminpapírra kidolgozott portréfotográfiák atmoszféráját idézi, és nem a celluloid hordozón pergő mozgóképkockák jellegzetes világát. Ahogy az 1900 környéki Lumiére-filmtekercsek 4:3-as képaránya sem köszön vissza 16:9-en, így minden látszat ellenére jellegzetesen mai produktummal van dolgunk.

Bár izgalmas, sőt alkotói szempontból kifejezetten inspiráló kísérlet a The Great Voyage, alapjaiban értelmezi újra az emlékezet működését, ami számos etikai kédést vet fel. Amennyiben egy korábbi, sosem létezett világ teljes egészében előállítható gépi úton, akkor máshogy kezd működni a hitelesség fogalma is; a dokumentáció és a szimuláció közti határ elmosódik. Így a kép történelmi – egészen pontosan fiktív történelmi – súlya nem a valósághoz fűződő viszonyán, hanem az általa keltett hatáson, a befogadás módján keresztül formálódik. Nagy tehát a felelőssége a mesterséges neurális hálózatok fejlesztőinek, valamint az alkotóknak, hogy miként alakul a jövőben az AI-technológiák nyomán születő alkotások percepciója a társadalomban. Ugyanakkor azt se felejtsük el, hogy a mozgókép hőskorában, Georges Méliès filmtrükkjeinek a megjelenése idején hasonló csodálat, megvetés, és félelem övezte a film médiumát, mint manapság a mesterséges inteligenciát.