„A filmjeimnek csak egy képkockája van” – Jeff Wall a portugál MAAT-ben

Jeff Wall 1946-ban született Vancouverben, és már fiatalon elkezdett érdeklődni a művészetek iránt. Kezdetben rajzolt, valamint a festészet is foglalkoztatta, később felvételizett a hatvanas évek közepén a Brit Columbia Egyetemre, ahol művészettörténetet tanult. A tanulmányaival párhuzamosan alkotott, és kísérletezte ki saját stílusát, amelyet a kialakulóban lévő konceptuális művészeti mozgalom és annak antikapitalista hitvallása inspirált: miszerint a művészetet függetleníteni kell az esztétikai és a piaci értéktől.

Majd amikor a fotográfus 1977 őszén elkezdte nagyméretű, háttérvilágítással készült képeit készíteni, igyekezett megkülönböztetni gyakorlatát a dokumentarista és utcai fotográfiától, amely addig nagyrészt uralta a médiumot. A művész számára minden egyes konceptualista fotó jelentős, ugyanúgy tartós figyelmet igénylő alkotás, mint egy festmény vagy egy film. Gyakran merít inspirációt képzőművészeti és szépirodalmi alkotásokból, ilyen például a kiállításon is látható Invisible Man, amit Ralph Ellison A láthatatlan című könyve inspirált. Ezeknek a műveknek a parafrázisai csupán értékes táptalajt szolgáltatnak Jeff Wall lelki világának kibontakoztatásához. Ahogy a művész fogalmaz:

A tárlat 60 alkotásával betölti az egész galériát. Az 1980-as évektől egészen napjainkig láthatunk képeket a fotográfustól, ugyanakkor a képek kronológiája épp oly jelentős, mint amennyire elhanyagolható. Az alkotások egyszerre foglalják magukba a múltat és a jelent, ettől fogva rávilágítanak arra, hogy egészen keveset számít, milyen hatások érik az embert – a kérdés, hogyan reagál az őt ért történésekre, hisz ez fogja adni majd a világról alkotott képét.

A képeket átitatja az időtlenség, az ismétlődő motívumok megléte egyfelől utal a fotográfust foglalkoztató események vissza-visszatérésére, valamint az emberi kapcsolatok eredendő hasonlóságára. A magány, a szegénység, az elidegenedés, a városi erőszak, az elhagyatottság és a társadalmi kirekesztés szimbólumai és gesztusrendszerei mind fellelhetők képein. Nagy formátumú, részletgazdag képei egytől egyig előzetes forgatókönyv alapján kerültek megkomponálásra, de míg munkái kezdetén a konceptualista kommentár volt jellemző, addig mostanra a felfokozott materializmus került előtérbe. Művei filmekből kifeszített képkockák, melyek a néző saját fejében folytatódnak tovább. A kiállítás szeptember 1-ig látogatható a portugáliai MAAT-ben.