Elegancia és merészség – Egy magyar divatfotográfus újrafelfedezett képei

A Divat feketén-fehéren – amely az első kizárólag Santhónak dedikált kiállítás volt – elsősorban a művész vizuálisan izgalmas fényképeire fókuszált, de ezek mellett korábban nem látott illusztrációkat és dokumentumokat is bemutatott. Santhó divatfotóit finom elegancia és harmonikus elrendezés, fény-árnyék játékok és kísérleti technikák, merész beállítások és különféle helyszínek jellemzik, és mai szemmel nézve is egészen frissnek hatnak. Ahogy Werner Suhr újságíró írta róla 1936-ban:

Santhó Imre 1893. január 3-án született Budapesten. 1899-ben édesapja, Santhó Miklós festőművész magával vitte Münchenbe, így ott végezte el a középiskolát és tanult rajzolni Anton Ažbe és Hollósy Simon iskolájában. 1914-ben rövid ideig Otto Ludwig Haas-Heye berlini Wilhelmstrassén található divatstúdiójában dolgozott rajzolóként. Az első világháborúban behívták katonai szolgálatra az Osztrák–Magyar Monarchia hadseregébe. Miután megsebesült, egy ideig Budapesten élt, ahol rajziskolát nyitott, filmplakátokat, divatrajzokat és reklámgrafikákat készített, például a külföldi divatmagazinok stílusában megjelent Saison című lapba. 1920-ban aktrajzokat publikált a korabeli pesti élet híres színésznőjéről, Becker Bäbyről, ami miatt bíróság elé kellett állnia, de az utolsó tárgyaláson, 1923 végén már nem tartózkodott Magyarországon. Az 1920-as évek elején tudósított a párizsi és berlini divatról, majd 1924-ben a német fővárosba költözött. A weimari köztársaság idején ez évtől kezdve jelentek meg divatrajzai és irodalmi illusztrációi olyan képes magazinokban, mint a Das Magazin, Das Leben és Berliner Leben, illetve ifjúsági könyvekben. 1933-tól kezdve készített divatfényképeket, amelyeket elsősorban a Der Silberspiegel közölt, számos alkalommal a magazin címoldalán; emellett jelentek meg képei a német Die Dame és Die neue linie, illetve francia, osztrák, magyar és lengyel magazinokban is. Az 1930-as években készített képeket modellekről Berlinben, Bécsben, Budapesten, Olaszországban és a Jugoszláv Királyságban. Berlinben többek között élt a Fasanenstraßén, a Tiergartenstraßén és a Kurfürstendammon. 1943-ban hazaköltözött a magyar fővárosba, ahol a háború vége után főleg karikatúrákat csinált. Valószínűleg 1948-ban tért vissza ismét Németországba, ahol az 1950-es években Frankfurt am Mainben élt és ott is halt meg.