A nunchi a koreai élet egyik alapelveként értelmezhető. Ez egyfajta intuitív érzékenység, amely képessé teszi az embert arra, hogy megértse mások érzéseit, gondolatait és nonverbális jelzéseit. A nunchi elengedhetetlen a társadalmi harmónia fenntartásához, az empátia kibontakozásához. A koreai társadalomban a közösség fontossága jóval felülírja az egyén érdekeit. A nunchi elősegíti az együttélést, a munkavégzést, a közösségbe való beilleszkedést, valamint a mások iránti fokozott tiszteletet és figyelmet. Segít felismerni és megérteni a viselkedés finom rétegeit, ezáltal megkönnyítve saját és mások helyzetét is.
A kiállítás a kölcsönös párbeszéd jegyében jött létre. A különböző időben és térben született alkotások mögött álló fotográfusokat a közös gondolkodás igénye kapcsolja össze. Ez a fajta együttműködés olyan kooperációt eredményez, amely során az eltérő látásmódok és koncepciók fokozatosan egymáshoz idomulnak. A kiállított művek olyan kérdéseket vetnek fel, amelyek az alkotókat személyesen is foglalkoztatják, mégis közös térben, egy időben válnak láthatóvá.
Park Byung-moon, Jang Jong-woon fotográfiái az emberi létezés mélységeire, a társadalmi struktúrákra és az emberi méltóságra irányítják figyelmünket. Szociográfusi pontossággal ragadják meg a keleti kultúrák mikroklímáját, bemutatva olyan helyzeteket, amelyek bár lokálisak, mégis egyetemes sorskérdéseket rejtenek. Mindez beágyazódik a globalizáció folyamatába, ahol a metropolisz – e kettős arcú szépség és szörnyeteg – is új jelentéseket nyer. A képek a közelmúltból a közeljövőbe repítenek, feltérképezve a világ ismert és ismeretlen tájait Észak- és Dél-Korea között, elidőzve azok alakjain, akik e terek hősei vagy kiszolgáltatott tanúi.
