„Különös vonzalmat érzek azon tájak iránt, amelyek szürreálissá válnak” – válogatás Edward Burtynsky New York-i kiállításának képeiből

A kiállítás címe valójában egy tudományos és környezetfilozófiai fogalomra utal, amely az 1950-es évektől kezdődő, az emberi tevékenység által okozott környezeti változások gyorsuló ütemét írja le. Burtynsky munkái a fotográfia nyelvén érzékeltetik ezt a jelenséget, bemutatva a globális ipari tevékenységek hatásait a természeti tájra, valamint az ökoszisztémára. Az ICP kreatív igazgatója, David Campany kurátori munkája révén létrejött tárlat több mint hetven nagy formátumú fotográfiát vonultat fel, köztük számos, az alkotó évtizedek alatt jelképerejűvé vált felvételét. Az időzítés sem véletlen, hiszen a The Great Acceleration átfedésben van a 2025 szeptemberében lezajló New York-i Klímahéttel, ezzel is hangsúlyozva a környezeti tudatosság fontosságát.

Burtynsky képei gyakran madártávlatból készülnek, bemutatva a bányák, olajmezők, rizsföldek és ipari komplexumok monumentális méreteit. Fotográfiái egyszerre lenyűgözőek és nyugtalanítóak, mivel feltárják az emberi beavatkozások mértékét és következményeit a természeti környezetre. A kanadai fotográfus munkamódszerére és a belőle születő sorozatokra jellemző, hogy projektekben gondolkodva hol egy világhatalommá vált ország ipari és gazdasági tevékenységének, vele társadalmi átalakulásának szemmel látható nyomait rögzíti (China), hol a világ márványbányáit tipologizálja az olaszországi Carrarától az indiai Radzsasztánig (Quarries), hol pedig az olaj és a víz felhasználásának globális jelenségeit vizsgálja (Oil, Water).

A kiállítás sajtóközleménye szerint az ICP régóta elkötelezett a felelősségteljes fotográfia bemutatása mellett – olyan képek iránt, amelyek informálnak és cselekvésre ösztönöznek –, és ez a szándék tökéletes összhangban van Burtynsky munkásságával. A The Great Acceleration tárlat éppen ezért nem pusztán fotókiállítás, sokkal inkább vizuális tanulmány az emberiség és a természet közötti kapcsolat átalakulásáról, mely a remények szerint arra ösztönöz bennünket, hogy újragondoljuk szerepünket a Föld jövőjének alakításában.