A háborúk emléke, a jelen és a jövő morális dilemmái: Don McCullin retrospektív kiállítása New Yorkban

Az 1935. október 9-én Londonban született McCullin neve gyakorlatilag összeforrt a háborús fotográfiával. A Sunday Times megbízásából tizenhét éven át utazott a világ konfliktuszónáiba; eljutott Görögországba, Vietnámba, Biafrába, Bangladesbe és Bejrútba, de az észak-ír konfliktus, a The Troubles is szerepel azon a képzeletbeli térképen, amely a fotográfus kameráján keresztül mutatja meg számunkra a 20. század második fele apokaliptikus helyszíneit a világban. Képeinek közvetlensége, kendőzetlenül őszinte hangvétele azóta is meghatározza a fotóriporteri látásmódot. A november 8-ig látogatható tárlat több mint ötven fényképet vonultat fel: klasszikus háborús felvételeket, brit társadalmi portrékat, a világban tett utazások során készült képeket, valamint a későbbi alkotói évek tájképeit és csendéleteit.

A kiállítási anyagot az teszi méginkább átélhetővé, hogy archív dokumentumok és személyes tárgyak is kontextusba helyezik a fotókat. Köztük látható az a Nikon F fényképezőgép is, amely egy gyalogsági lövedéket felfogva mentette meg tulajdonosa életét. A tárgyi jelenlét tehát arra is rámutat, hogy McCullin munkája sosem pusztán esztétikai, hanem a túlélés és a morális felelősség kérdéseként is értelmezhető. A fotográfusok körében ma is legendásnak számító Nikon F típus szerepelt egyébként Michelangelo Antonioni 1966-os Nagyításában is, a főszerepet alakító David Hemmings egy ilyen géppel fotografál (bár a történet középpontjába kerülő felvételeket valójában McCullin készítette a forgatás számára a londoni Maryon Parkban).

Az A Desecrated Serenity kiállításcím, azaz a megszentségtelenített nyugalom paradoxona jól jellemzi McCullin egész pályáját. Akár a vietnámi frontvonalakról, akár az angol iparvidékekről, vagy a melankolikus szigetországi dombvidékekről készít képeket, valójában mindig egy örökérvényű kérdést tesz fel: hogyan lehet a pusztulás közepette megőrizni a szépséget? Don McCullin nemcsak háborús fotográfusként, hanem a múlt és a közelmúlt egyik legfontosabb tanújaként foglalta el helyét a fotográfiai kánonban. A kilencvenedik születésnapjára rendezett New York-i kiállítás egyszerre tekinthető tiszteletadásnak és figyelmeztetésnek, hiszen képein a múltbeli tragédiák mellett a jelen és jövő morális dilemmái egyaránt tükröződnek.