Kísérlet és provokáció: Paul Outerbridge, a színes fotográfia avantgárdja

Paul Outerbridge (1896–1958) a fotográfia történetben sajátos helyet foglal el. Már az 1920-as években elkezdett dolgozni a tricolorcarbro-eljárással, amely a széntranszferalapú háromszínű nyomtatás és a zselatinos ezüst emulzió ötvözetének bonyolult, de annál látványosabb módszere volt. A technika révén telített színvilágú ragyogó képeket tudott készíteni, amelyek a két háború között már-már futurisztikus technikai bravúrként hatottak a szemlélő számára. Outerbridge pályája New Yorkban indult, majd sok honfitársához hasonlóan az első világháború utáni Párizs pezsgő művészeti életében kapcsolódott be a város avantgárd közegébe. Sok más mellett Man Ray és Marcel Duchamp társaságában formálódott a látásmódja, de mindig a saját útját kereste.

A fény és az árnyék Outerbridge számára megkerülhetetlen kompozíciós eszköz volt; a tárgyak és az emberi test nem realista módon jelennek meg alkotásaiban, hanem konzekvensen szerkesztett, olykor színpadiasra instrumentált formában. A női aktokat ábrázoló fotói sok vitát keltettek a maguk korában, hiszen az erotika és a hűvös szerkesztettség sajátos keveréke miatt gyakran találta magát szemben a kor erkölcsi normáival. Mindazonáltal Outerbridge ragaszkodott azon elvéhez, hogy egy aktfotó legyen személytelen; a modell és a néző között ne alakuljon ki közvetlen érzelmi kapcsolat, inkább maradjon meg minden tisztán a formák és a fények elegáns stílusjátékaként.