Ugyanebből a dobozból jövök, mint sokan mások: nincs kitől példán keresztül megtanulni, hogyan éljük meg az érzéseinket férfiként. Az őszinte kommunikáció hiánya, vagy hogy egyáltalán tere legyen az őszinte kommunikációnak, tapasztalataim alapján még mindig kihívás. Jó lenne, ha a következő apukák jobban kapcsolódnának a saját érzéseikhez, hogy más szintre léphessen az, ami köztünk és a szüleink között valahol félig megragadt. A környezetemben megtapasztalom, hogy vannak férfiak, akik nem tudják közvetíteni az érzéseiket, részben a saját magukkal való problémáik miatt. Szeretném, ha sokan megengedhetnék maguknak, hogy terápiára járjanak – nemcsak anyagilag, hanem a környezetük támogatását is megkapva. Fontos nekem az önismeret, ezen keresztül szeretnék nagyon kíváncsi maradni. Úgy hiszem, a legnagyobb része annak, hogy az ember szabadnak érezheti magát, az az, hogy lehet kíváncsi, kérdéseket tehet fel. Szeretek különböző témákat és kérdéseket több nézőpontból is megvizsgálni. Önmagában az, hogy telik az idő, változást indukál, én pedig szeretnék ennek a változásnak teret engedni, így tudom, hogy a tapasztalatokat, új információkat is valóban befogadtam és megéltem, ezáltal válnak a részemmé. De ez nekem sem megy mindig magától, hiába tudom, hogy a sírásra való képességünk sem véletlenül van velünk. Előfordult, hogy éveken keresztül éreztem azt, de jó lenne sírni, és mennyi mindent megoldana – utána újra jobban tudnék kapcsolódni a világhoz vagy önmagamhoz, mégsem tudtam.
