A fotográfia határai Pozsonyban – válogatás a 35. Month of Photography programsorozat kiállításainak képeiből

Novemberben ismét a fotográfiáé a főszerep Pozsonyban. A 35. Month of Photography fesztivál – amelyet 2025. november 1. és 30. között rendeznek meg – idén a mesterséges intelligencia, a szöveg és a kép viszonya, valamint az ausztrál fotóművészet köré szerveződik. A rendezvény központi kiállítása, The Eyes That Were a Century (Évszázados szemek) a médium százéves történetét mutatja be több mint hatvan világhírű alkotó művével. A fesztivál hagyományosan kísérőprogramokkal – fotófilmekkel, könyvbemutatókkal és szakmai beszélgetésekkel – egészül ki.

A pozsonyi Month of Photography immár három és fél évtizede az egyik legfontosabb fotóművészeti esemény Közép-Európában. Václav Macek fesztiváligazgató szerint az idei kiadás célja, hogy a fotográfia múltját és jövőjét egyszerre tegye láthatóvá: „Két éve megnyitottuk az ajtót a mesterséges intelligencia felé. A kérdés, hogy ezzel vége lesz-e a fotográfiának, továbbra is nyitott – de a vita középpontjában maradt.” Az AI-témát idén Carl De Keyzer és Andreas Müller-Pohle kiállításai köré szervezik: előbbi Putin’s Dream című projektjében mesterséges intelligencia segítségével épít fel egy szatirikus, mégis nyugtalanító birodalmi víziót, míg utóbbi a fotográfia digitális metamorfózisát vizsgálja.

A központi kiállítás, The Eyes That Were a Century a Lola Garrido-gyűjteményből válogat, és 64 szerző – köztük Julia Margaret Cameron, Alfred Stieglitz, Man Ray, Nan Goldin, Irving Penn és Walker Evans – 90 ikonikus művével ad képet a médium több mint százéves történetéről. „Soha nem mutattuk be a fotográfia fejlődését ekkora komplexitással és léptékkel” – emeli ki Macek, aki William Faulkner szavait idézi: „Az igazi művészet megállítja az életet, hogy száz év múlva újra mozgásba hozza.”

A World szekcióban idén Joel Meyerowitz, a színes fotográfia egyik úttörője kap kiemelt figyelmet. A Through the Cities című kiállítása nem egyszerű retrospektív, hanem vizuális utazás az amerikai városok átalakulásán keresztül, a hatvanas évek New Yorkjától a napfényben úszó floridai medencékig. Meyerowitz pályája kezdetén Robert Frank hatására fekete-fehérben dolgozott, majd 1976-ban végleg a színes film mellett döntött, mert „az élet színes”; bemutatott fotóin az amerikai álom hétköznapi terei kelnek életre. A kiállítás Jean-Paul Sartre gondolatát idézi meg, miszerint az amerikai város a jövőt testesíti meg: a fények és árnyékok játékában, a homlokzatokon táncoló színekben Meyerowitz az urbánus lét reményét és melankóliáját egyaránt megmutatja.

A Photography + Text szekció a képi és írott nyelv találkozásait vizsgálja, bemutatva, miként válik a szöveg a fotográfia szerves részévé – hol kommentárként, hol ellenpontként, hol pedig a képi jelentés kibővítéseként. A kiállításban többek között Elina Brotherus finn fotóművész munkái is szerepelnek, aki saját testét és élettörténetét használja vizuális naplóként, gyakran irodalmi vagy konceptuális szövegekkel kísérve. Brotherus képei érzékeny párbeszédet teremtenek a képiség és a nyelv között, miközben az önreflexió, a női tapasztalat és az idő múlásának kérdéseit vizsgálják.

A fesztivál egyik kiemelt szekciója ezúttal Ausztráliát helyezi reflektorfénybe. Anne Zahalka Fragments of Wild Life című sorozatában digitálisan átalakított képein keresztül a környezeti válság és az emberi felelősség kérdéseit boncolgatja: „Olyan korban élünk, amikor a természet pusztulását már nem nézhetjük tétlenül – képeimmel riasztani és reményt adni is szeretnék” – vallja a művész. Az ausztrál blokkban szerepel továbbá Bobbi Lockyer és Anton Fiala szlovák fotográfus is, utóbbi a kontinens drámai tájait és történeteit mutatja be.