Szépség és brutalitás – Lee Miller életműve a Tate Britain kiállításán
26 • 01 • 19Szabó Benedek
Lee Miller amerikai művész és haditudósító felvételei gyakran egyszerre kíméletlenek és szürreálisak. A 20. század egyik legmeghatározóbb pályája során a szépség és a brutalitás fogalmaival egyaránt dolgozott, alkotói korszakai külön-külön is nagy figyelmet és elismerést kaptak. A Tate Britain nagyszabású kiállítása most ennek az egyedülálló életműnek állít emléket. A retrospektív tárlat bemutatja fotográfiai pályájának teljes ívét, amely a divat világától a második háború alatt készített megdöbbentő felvételekig terjed. A kiállítás február 15-ig várja látogatóit Londonban.
Lee Miller először akkor került kapcsolatba a fényképezéssel, amikor az 1920-as években New Yorkban divatmodellként dolgozott. Húszévesen a Vogue címlapján szerepelt, a húszas évek eleganciájának megtestesítőjeként. Bár hamar az egyik legkeresettebb modell lett, pár évvel később Párizsba ment, ahol már divatfotográfusként kezdett dolgozni. Később Man Ray párizsi művész tanítványa és szeretője lett, rövid időn belül önálló stúdiót alapított. Nem sokkal később New York, Párizs, London és Kairó avantgárd szcénájának vezető alakjává vált, fényképeit a legszélesebb nyilvánosság, és a szakma legfontosabb személyiségei is elismerték. Karrierjében új fordulatot hozott, amikor a háborús riporteri munkába fogott, és 1942-ben ismét a Vogue-nál dolgozott, de már akkreditált haditudósítóként.
A Tate Britain kiállítás kurátora, Hilary Floe három évet töltött Miller életművének kutatásával. A BBC-nek így foglalta össze:
„Három szó jellemzi legjobban a fotográfus alkotásait: félelemnélküliség, költőiség, szürrealitás.”
Miller háborús fényképei mindhárom tulajdonságot magukban hordozzák. Bár nőként nem juthatott el a frontvonalakra, a harcok sújtotta területeken fényképezhetett, készített felvételeket katonai létesítményeken, és dokumentálta a dachaui és buchenwaldi koncentrációs táborok felszabadítását is. Háborús sorozatában a szürrealizmus is új értelmet nyer. Egyik legismertebb képén barátja, David Scherman fotóriporter gázmaszkban saját kamerája mögött áll. Miller a háború utáni zűrzavaros időszakot is dokumentálta, a kiállításon látható az a megrázó fotó is, amely kollaboráns nőket ábrázol, akiket a nácikkal való kapcsolatuk miatt kopaszra borotváltak.
John Philips, a Life magazin haditudósítója, így fogalmazott a művész háborús munkái kapcsán:
,,Amikor nagyon nehéz helyzetekbe került a háború alatt, valószínűleg halálra rémülhetett, de megtanulta, hogyan kell kezelni ezeket a helyzeteket. […] Lee Miller volt a legbátrabb ember, akit valaha ismertem. Amikor a helyzet igazán rosszra fordult, ő volt az, akinek mindannyian a közelében szerettünk volna lenni. Soha nem esett pánikba, mindig volt terve – és általában whiskyje és cigarettája is.”
A Tate Britain friss kiállítása Miller rendkívüli karrierjét mutatja be, a francia szürrealizmusban való részvételétől a divat- és háborús fotográfiáig. Művészi együttműködései mellett a kiállítás rávilágít pályafutásának kevésbé ismert oldalaira is, például az 1930-as években készült egyiptomi tájképeire is, amelyek eddig nagyon kevés figyelmet kaptak. A tárlat mintegy 250 eredeti és új, modern nyomatot mutat be, köztük olyanokat is, amelyek még soha nem kerültek a nyilvánosság elé.
Miller számos felvétele ma is megdöbbentő. Az elmúlt években világszerte újra felfedezték, a Tate-kiállítás mellett a vancouveri Polygon Gallery is bemutatja munkáit, miközben könyvek és filmek – köztük a 2023-as Lee című életrajzi film – is feldolgozta a művész egyedülálló karrierjét. Lee Miller életműve ma már a 20. századi fotográfia egyik legösszetettebb tükreként áll előttünk. A tárlat erre az élethosszig tartó művészi munkára nemcsak a kiállítással emlékezik, hanem különböző kísérő programokkal is, amelyek az életmű egy-egy szakaszát hozzák még közelebb a látogatókhoz.
Lee Miller
Tate Britain
2025. október 2. – 2026. február 15.