A Magyar Nemzeti Múzeum által alapított – elsőként 2020-ban kiosztott – Rosti-díjat kétévente a legjobb hazai fotókönyvért ítéli oda a négy főből álló szakmai zsűri. Az idei díjazott, Fabricius Anna lírai és személyes hangvételű kitérők után következetesen tér vissza a munka társadalmi és identitásformáló szerepének vizsgálatához. Home Is Where Work Is című díjnyertes fotókönyve a családjuktól távol, Magyarországon dolgozó távol-keleti munkások szociális kapcsolataiba és a kultúra megtartó erejébe enged betekintést, miközben a fényképek és a mobilitás összefüggéseit is feltárja. A kötet a Kassák kortárs művészeti díj keretében valósult meg, és a Kassák Múzeumban bemutatott sorozat bővített anyagát tartalmazza.
"Az Itt a munka, hol az otthon? egy részvételi munkafolyamat eredménye, melynek során Fabricius a mezőgazdaságban vagy a feldolgozóiparban dolgozó vendégmunkásokkal dolgozott együtt. Korábbi munkamódszeréhez hasonlóan Fabricius olyan közös „játékszabályokat” jelölt ki, melynek keretei között az érintettek aktív alakítói lehettek a róluk alkotott portréknak. A résztvevőket arra kérte, hogy küldjenek magukról egy szelfit valamelyik családtagjuknak, aki a fényképre digitálisan írt vagy rajzolt egy üzenetet. Fabricius ezeket a digitális montázsokat visszaforgatta a valóságba, amikor valós helyszínen és tárgyakkal megrendezte a jelenetet és analóg kamerával rögzítette. Úgyis mondhatjuk, hogy fizikailag helyreállította azt a kapcsolatot, amely a fényképezett személy és a távollévő családtag között fennáll." – írta korábban Csatlós Judit Fabricius könyvéről a Punkton, ahol kiemelte, hogy "Fabricius a fotókönyv és a kiállítás szerkesztése során eltérő bemutatási módot választott, és ezzel eltérő jelentésmezőt hozott létre. A kiállításon egymástól elválasztva jelentek meg a különböző nézőpontok: a háttér és a környezet szerves részeként megjelenő arctalan munkások, a teljes alakra fókuszáló közösen megalkotott portrék, és az interjúk közeli nézőpontja. A térben ezek a képcsoportok különböző kapcsolatokat jelöltek ki: a magyar társadalom viszonyát a vendégmunkásokhoz, a munkások és a családjuk közti kapcsolódást, míg a videókon személyes történeteket követhettük nyomon. A fotókönyvben nem egy ismerkedési folyamatot követünk végig (amelyeket különböző reprezentációs módok azonosítanak), hanem a terepmunka helyszíne vált szervező erővé. Az egyes munkahelyekre koncentrálva a távoli és közeli nézőpont váltakozása egy belső ritmust ad a könyvnek, amely a folyamatos megérkezés és eltávolodás érzését kelti. A könyv második felében pedig a filmszalagként futó videósztillek egyetlen történetté rendeződnek össze, melynek része két korábban készült videómű is."
