Ki a szerző? – Az AI-képek és az alkotói felelősség kérdése

A másik megközelítés szerint, ha két fél együttműködéséből születik meg egy egyedi alkotás, akkor annak szerzői joga együttesen és egyenlő arányban illeti meg a szerzőtársakat.[4] A mesterséges intelligencia szoftvere szerzői védelem alá esik, ám az már nehezebben eldönthető, hogy terméke, vagyis a generált kép, kit illet meg. A kérdés tehát az, hogy az AI minősülhet-e szerzőtársnak. Ehhez először azt kell megállapítanunk, hogy kellően fejlett és kellően kreatív-e az adott program. Ezt azért fontos tisztázni, mert a szerzői jog csak önálló, kreatív produktumot véd,[5] ilyet pedig csak önállóan gondolkodó ágens hozhat létre, amire csak egy ún. erős AI képes.[6]

Ennek elbírálásához először azt kell eldöntenünk, hogy egy AI milyen erősségű. A gyenge és erős AI fogalmát John R. Sarle amerikai filozófus definiálta: eszerint gyenge AI az, amely úgy cselekszik, mintha intelligens lenne, de ennek ellenére nem tudható, hogy a rendszer valóban rendelkezik-e értelemmel. Az erős AI ezzel szemben olyan rendszer, amely valóban gondolkodik, önálló tudata van.[7] A technika fejlettsége alapján napjainkban a mesterséges intelligenciák a gyenge AI szintjén állnak, tehát olyan fokú önállóságról nem tesznek tanúságot, hogy tudatosan cselekvő ágenseknek tekinthessük őket.[8] Ebből adódik, hogy önálló kreatív alkotótevékenységre sem alkalmasak, mivel meghatározott lépések közül válogathatnak: a technológia sajátja, hogy az ilyen AI meghatározott keretek és célok között képes csak mozogni.[9] Emiatt nem meríthetik ki a társszerző jogi kategóriáját, és éppen ebből adódik, hogy az AI felhasználóját illeti meg szinte minden jogi és felelősségbéli aspektus mindenféle generált képek kapcsán. Csupán egy helyen mutatkozik egy elméleti kivétel, amelyről releváns hazai szakirodalmi hivatkozás ugyan még nem ismert, de a nemzetközi tudományos közbeszéd már egy ideje tematizálja a felvetést.

Ebben a szcenárióban az történik, hogy az AI program a felhasználótól függetlenül hibázik, és ekkor bizonyos esetekben felmerül a program felelősségének lehetősége. Ilyenkor a felhasználó hibáján kívül eső okból következik be a hiba (vagy jogsértés), és mivel a jog szerint csak az tehető felelőssé, akit legalább a gondatlanság mulasztása terhel, ezért ebben az esetben mentesül a felelősség alól.[10] Ilyen helyzet olyankor állhat elő, ha a generált kép valamilyen módon jogsértő. A problémát Giovanni Sartor olasz kutató tanulmánya vetette fel először, aki megközelítésében úgy érvel, hogy mindig a felhasználó köteles viselni a felelősséget a program viselkedése kapcsán, függetlenül az elvárhatóság elvétől.[11] Ez a logika a veszélyes üzemi kárfelelősség logikáját alkalmazza a mesterséges intelligenciára, ami annyit jelent, hogy a felhasználónak viselnie kell a felelőséget a mesterséges intelligencia működéséből fakadó hibákért.[12]

Mint látható, az AI viselkedése a jog szempontjából akkor ér el kritikus pontot, amikor interakcióra kerül sor közte és felhasználója között, majd ebből új produktum születik.[13] Más megközelítések felől az is látható, hogy a felelősség kérdésében ugyan a felhasználó ,,húzza a rövidebben”, de a szerzői jogokkal – így például a terjesztéshez és forgalmazáshoz való joggal is – ő rendelkezik. A jogi háttér hiányai ellenére organikusan alakuló szabályok is keletkezhetnek, amelyeket például az AI-t fejlesztő cégek építhetnek be saját programjaikba, hogy ezzel elébe menjenek a jogi vagy akár a morális problémáknak. Ezek a gátak lehetőséget kínálhatnak arra, hogy a generatív program megtagadja a bizonyos törvényekbe – például a képmáshoz való, vagy a jó hírnévhez való jogba – ütköző tartalmak létrehozását.

További előnye lehet az ilyen önszabályozásnak – ha az AI cégek megoldást találnak rá –, hogy elébe mehetnek különféle virális jelenségeknek. Ilyen az, amikor egyes felhasználók más alkotók munkáinak utánzására használják az AI-t. A sajtóban több hír is megjelent arról, hogy képgeneráló szoftverekkel a Studio Ghibli,[14] vagy a világhírű fotográfus, Ansel Adams vizuális stílusában hoznak létre reprodukciókat.[15] Érdekesség, hogy mindkét esetben peres útra került az ügy, és mindkét esetben szerzői jogi kifogásokkal nyújtottak be panaszt a jogtulajdonosok. A következő években minden bizonnyal tovább fog fejlődni az idevonatkozó jogi repertoár, és ugyanígy a generatív modellek is szintet léphetnek, így könnyen lehet, hogy később gyakorlatiasabb törvények születnek. Vélhető, hogy ahogy a technika fejlődik, idővel jogilag elismert ágensekké válhatnak az AI-eszközök, és ha ez megtörténik, a felelősség kérdésének újratárgyalása ismét időszerű lesz.