Van még jövője a divatfotográfiának az MI korában?
26 • 03 • 22Szabó Liliom
A divatfotográfia nem mentes a bírálatoktól. Az éppen aktuális szépségideálok évről évre változnak: merész után merészebb, majd visszafogott, angyali. A folyamatosan változó trendek között azonban a múzsák és a fotográfusok kapcsolata már régóta ismert, gyümölcsöző szimbiózis. A mesterséges intelligencia ezt a régóta fennálló egyensúlyt borítja fel, és ezzel alapjaiban változtatja meg a divatfotográfia jövőjét. Mi lesz a sorsa a fotográfia ezen ágának?[1]
Az elmúlt években éppen hogy elkezdett befogadóvá válni az ipar, és felfedezték a fotográfusok is a különböző testalkatokban, karakterekben és az elsőre hibának bélyegzett jegyekben – mint akár a vitiligóban is – rejlő lehetőségeket.[2] A mesterséges intelligencia azonban olyan, a valóságtól távol álló modelleket generál, amelyek nem ütik meg ennek a kreatív fotográfiai iránynak a mércéjét. A divatfotózás világában a modellek és fotográfusok közötti szoros együttműködések olyan ikonikus képeket hoztak létre, amelyek évtizedeken át formálták az iparágat, és meghatározták a soron következő vizuális trendeket.[3] Ezek az együttműködések nem csupán egy márka esszenciáját ragadták meg, hanem újradefiniálták a szépség fogalmát is. A modell nem csupán díszlet ezekben a kapcsolatokban, hanem a fotográfus bizalmasa, kreativitásának motorja: mosolya, arckifejezése képes a legjobbat kihozni a művészből, és segít neki ráébredni valódi alkotói nyelvére.[4]
Gyümölcsöző szimbiózis
Erre a fajta kapcsolódásra remek példa az 1960-as években nemzetközi szenzációvá váló brit modell, Twiggy.[5] Sikerében jelentős szerepe volt Barry Lategannek is. Lategan légies, minimalista portréi megragadták Twiggy ikonikus, őzikeszemű tekintetét és fiús báját, és meghatározták a „Swinging Sixties” vizuális esztétikáját. Ez az alkotói kapcsolat nemcsak Twiggy szupermodell-karrierjét indította el, hanem egy egész generáció számára nyitotta meg az utat a természetesebb, androgün szépségideál felé.[6]
De nem mehetünk el Naomi Campbell szupermodell és Steven Meisel fotográfus együttműködése mellett sem: kapcsolatukból a divatfotózás történetének legikonikusabb képei születtek.[7] Meisel provokatív és avantgárd látásmódja Campbell erőteljes jelenlétével párosulva számtalan magazinborítón és kampányban jelent meg. Kreatív szövetségükben újra és újra feszegették a szépség és a reprezentáció határait. Ha pedig egy pillantást vetünk Cindy Crawford és Herb Ritts együttműködéséből született képeire, akkor az 1980-as és 1990-es évek legemlékezetesebb divatfotóival nézünk éppen farkasszemet.[8] Ritts erőteljes, fekete-fehér portréi – gyakran Crawford jellegzetes anyajegyével a fókuszban – a természetes elegancia és időtlen szépség esztétikáját testesítették meg.
Az előbb felsorolt példákból is kiderül, hogy a divatfotózás a csillogáson túl valójában egy mély, kreatív munkát igénylő műfaj. Peter Lindberg, a divatfotográfia kiemelkedő alakja így vall erről: „A divatfotográfia mindenekelőtt fikció. Fantázián alapszik az egész, mert amikor a képek először megszületnek a fejedben, onnantól kezdve elkezded apránként összerakni. Megtalálod hozzá a megfelelő embert vagy embereket. Elmész a megfelelő helyre, és azok a kis gondolatok, amelyek benned voltak, képekké válnak – én ezt hívom fantáziának.”[9] És ezen a ponton még csak a fotográfus és múzsája kapcsolatára fókuszáltunk, és nem vettük figyelembe mindazt az energiát, amelyet a divattervezők, a stylistok és a profi sminkesek raknak bele egy-egy ilyen projektbe. Ennyi inspiráló szellem munkáját nem veheti el a mesterséges intelligencia máshogy, csak eredetiséget nélkülöző másolással.
2026. január végén az Egyesült Királysági Fotográfusok Szövetsége (Association of Photographers, AOP) a Zenészek Társaságával, az Írók Társaságával, az Equity szakszervezettel és az Illusztrátorok Szövetségével közösen jelentést tett közzé, amely jogalkotási fellépésre szólít fel a kreatív iparágak védelme érdekében a mesterséges intelligencia korában. A dokumentum számos kreatív ágazatból származó adatot egyesít és foglal össze, beleértve az AOP legfrissebb, szerzői jogról és mesterséges intelligenciáról szóló felmérését, valamint olyan kérdőíves kutatást, amely összesen 10 000 alkotó visszajelzéséből született.[10] A kreatív szakemberek – köztük divatfotográfusok – felháborodását is alátámasztja a PetaPixel és a Kapwing közös jelentése, amely kimutatta, ki az a 200 leggyakrabban kért fotográfus, akik stílusát a felhasználók kérelmezik a Midjourneyen, egy népszerű AI-alapú képgeneráló platformon.[11] A kutatás szerint Annie Leibovitz világhírű fotográfus áll az első helyen: több mint 46 000 prompt, azaz kérelem hivatkozik kifejezetten az ő nevére és stílusára. Ez nem jelenti, hogy ennyi alkalommal helyettesítették volna egy fotográfus munkáját – ebben benne vannak a hétköznapi felhasználók kérései is –, ugyanakkor rávilágít arra a problémára, hogy könnyűszerrel lophatják el kis- és nagyvállalkozások híres alkotók stílusát, amit kamatoztathatnak reklámkampányaikban. Ez a gyakorlat pedig komoly vitákat váltott ki a divatfotográfia területén is, különösen a szerzői jog, az alkotói identitás és a stílus kisajátításának kérdései kapcsán.
0103
Nemrégiben a fotográfusok is felfedezték a különböző testalkatokban, karakterekben és az elsőre hibának bélyegzett jegyekben – mint akár a vitiligóban is – rejlő lehetőségeket. A mesterséges intelligencia azonban olyan, a valóságtól távol álló modelleket generál, amelyek nem ütik meg ennek a kreatív fotográfiai iránynak a mércéjét.
Az MI-modellügynökségek jövője: a divatfotográfia veszélye
Egy minőségi divatanyag létrejöttéhez valóban időre, energiára, de elsősorban kreatív szakemberekre van szükség. Az ő utaztatásukat, ellátásukat és a fotózások mögött zajló logisztikát „könnyen” kiválthatják az MI-modellek, akiknek nincs munkaidejük. Akadnak olyan ügynökségek, amelyek egy új avatart generálnak, akit kölcsönözni lehet különböző divatanyagokhoz, de olyanra is volt már példa, hogy egy márka a már kapcsolatban álló modelljeit szerette volna digitalizálni, azaz az arcukat felhasználva a jövőben a személyes jelenlétük nélkül is képesek lesznek divatanyagokat készíteni velük. Luxusmárkáktól kezdve a fast fashionig mindenhol találunk olyan márkákat, amelyek azon dolgoznak, hogyan tudnák AI-modellekkel helyettesíteni az eddigi kreatív munkát. A Precedence Research előrejelzése szerint az AI-alapú divatpiac 2034-re elérheti a 60 milliárd dollárt, az éves növekedési ütem pedig megközelítheti a 40%-ot.[12] Ez pedig – talán mondani sem kell – a divatfotográfusok pozícióját is igencsak veszélybe sodorja. Ezt a változást azonban a fogyasztók is megsínylik: míg eddig egy valós ember – igaz, retusált – mása köszönt vissza a hirdetésekben, addig ezzel a felállással sokszor egy mesterségesen generált, valódi hús-vér emberre csak nyomokban hajazó modell mosolyog vissza rájuk. Vannak a mostani generációban is divatfotográfusok, mint például Tyler Mitchell vagy Chloe Horseman, akiknek a karaktere és vizuális látásmódja nem helyettesíthető, de hogy mi lesz a jövő generációival és milyen hatással lesz ez a divatiparra magára, az egyelőre rejtély. lehet, hogy a divatfotográfia fénykora örökre a 90-es évek marad.
Forrásjegyzék:
[1] J. Entwistle: The Fashioned Body: Fashion, Dress and Social Theory. Polity Press, 2015.
[2] A. Mears: Pricing Beauty: The Making of a Fashion Model. University of California Press, 2011.
[3] C. Breward: Fashion. Oxford University Press, 2003.
[4] Y. Kawamura: Fashion-ology: An Introduction to Fashion Studies. Berg Publishers, 2005.
[5] C. Wilcox: Twiggy: A Life in Pictures. Rizzoli, 2015.
[6] B. Lategan: Barry Lategan: Photographs. Thames & Hudson, 2010.
[7] S. Meisel: Steven Meisel: Photographs. Rizzoli, 2006.
[8] H. Ritts – C. Crawford: Herb Ritts: Work. Rizzoli, 1999.
[9] P. Lindbergh: Interview on fashion photography. Dazed Magazine, 2016.
[10] Association of Photographers (AOP): AI and Copyright in the Creative Industries. AOP, London, 2026.
[11] PetaPixel & Kapwing: AI Style Replication Report, 2025. Online: https://petapixel.com
[12] Precedence Research: AI in Fashion Market Forecast 2025-2034. Precedence Research, 2025.