Mit nézzünk a Múzeumok Éjszakáján? – A Punkt fotókiállítás ajánlója

A 10. Budapest FotóFesztivál nyitókiállításán René Burri képei láthatók, aki 1955-ben csatlakozott a Magnum Fotóügynökséghez és 1959-ben lett teljes jogú tag. Hat évtizedes karrierje során bejárta Európát, a Közel-Keletet, Észak-, Közép- és Dél-Amerikát, Japánt, Kínát. Az Utópia című kiállítás azonban új szemmel tekint Burri sokrétű alkotói életművére, a század jelentős átalakulásai a modern építészet formanyelvén is kifejezésre jutnak. Képsorozatainak – más lapok mellett – a Paris Match is kiemelt teret biztosított, ahol művészportréi is megjelentek; ezek közül a kiállításon a modern építészet világhírű alkotói kerülnek a fókuszba. A tárlat közel száz felvételén megismerhető René Burri egyéni, expresszív dokumentarizmusa, s az emberi alkotás és rombolás képei egyfajta keserédes tüneményként tudósítanak az elmúlt század metamorfózisáról.

A Lookbook című divatfotó-kiállítás a 2023-ban a Kiscelli Múzeumban megrendezett, nagysikerű Divat & Város című tárlathoz kapcsolódik. Annak vizuális továbbgondolásaként a a divatfotográfia nyelvén keresztül mesél a városi létformáról, a stílus rétegzettségéről és az identitás folyamatos alakulásáról. A kiállítás arra törekszik, hogy a divatfotót mint önálló vizuális műfajt mutassa be – egy olyan médiumként, amely túlmutat a reklám- vagy trendkövető funkción. A fotó mint képalkotási forma itt nemcsak a test, hanem egy adott korszak kultúrájának, feszültségeinek és értékeinek hordozója is. Vagyis a divat a fotó szempontjából, a szorosan vett műfaji határokat is kitágítva vizsgálja ezt az izgalmas és színes alkotói és megörökítő gesztust. A Lookbook célja, hogy új nézőpontokat kínáljon a divatról mint vizuális nyelvről, társadalmi jelenségről és művészi kifejezési formáról. Ez a kiállítás nem csupán esztétikai élmény, hanem gondolkodásra ösztönző utazás is – végigvezet bennünket azon a képi térképen, amelyet a város, a test és a stílus közösen rajzoltak fel a modernitás hajnalától a kortárs kultúráig.

Hogyan mutatkozik meg a rituális szépség? Mit jelent szépnek lenni egy amazóniai őslakos közösség ünnepein? Hogyan jelenik meg a test díszítésében és az ünnepek forgatagában a mebengokre (kajapó) indiánok világképe, mitológiája, közösségi identitása? Hogyan örökíti meg fényképein mindezt egy kulturális antropológus, aki fél évszázada kutat közöttük? A budapesti Néprajzi Múzeum új kiállítása egy különleges fotógyűjtemény segítségével válaszol a fenti kérdésekre.

A Felvétel! című kiállítás két részből áll. Az első emeleten hét ikonikus magyar film stand- és werkfotói idézik meg a mozi emlékezetes korszakait: Schandl Teréz képei a Körhintáról (1955), Inkey Tibor munkái az Egri csillagok (1968) forgatásáról, Domonkos Sándor fotói A tanú (1969) forgatásáról, Markovics Ferenc érzékeny képei a Szerelem (1970) világáról, Inkey Alice felvételei az Égigérő fű (1979) és A Pogány Madonna (1980) kulisszái mögül, valamint Gáspár Miklós fotói az Egészséges erotikáról (1985). Ezek a felvételek nem csupán dokumentumok: hiszen önálló képi világukkal, beállításaikkal, fény-árnyék viszonyaikkal és kompozíciós megoldásaikkal a magyar fotográfia történetének fontos fejezeteit is gazdagítják. A második emeleten látható tárlat tágabb panorámát kínál: a magyar standfotós szakma előtt tiszteleg, mely egyidős a magyar filmmel. A kezdetektől napjainkig ívelő válogatás közel kilencven, a nagyközönség által eddig nem látott stand- és werkfotón keresztül villantja fel a magyar filmfotósok páratlanul gazdag életművét.

Jávor István két, időben elkülönülő fotósorozata válik egyidejű kiállítássá a FUGA utca szintjén és a lent található Zalotay Elemér teremben. Schiffer Pál Cséplő Gyuri című dokumentumfilmjének standfotósaként Jávor a Zala megyei Németfaluban 1975-ben készített felvételeket, és ezek közül néhány "Csipkerózsika álmából” felébredve, 51 évvel később a Magyar Nemzeti Filmarchívum Fotótárából váratlanul került elő, így újra láthatóvá válik. Jávor a film 1978-as bemutatója alkalmából egy kis kiállítást rendezett a Puskin moziban, ahol két darab, egyszer egy méteres, duplafalú, belülről megvilágított plexikockában 10 általa legjobbnak tartott óriásdiát helyezett el a mozi előterének mennyezetére függesztve. Akkor, néhány nap után, ahogy a moziban a műsor változott, a kockákat leszedték, a bennük levő képek pedig elvesztek a szem elől. A véletlennek köszönhetően most újra nézhetőek – máskor, máshol, máshogyan. Jávor István privát életének meghatározó eseménye tekinthető másik fotósorozata előzményének. A hatás, amit ez az esemény gyakorolt rá, alapvetően változtatta meg személyiségét, világlátását. És alapvetően ennek köszönhető az is, hogy 1980 augusztusában Bakcsi Ildi jogász-szociológussal, S. Nagy Kati művészettörténésszel, Szuhay Péter néprajzkutatóval együtt elindult Erdélybe, hogy megmutassa az itthoniaknak az ottani mindennapokat.