Pokol és paradicsom: Alfredo Jaar az emberi tapasztalat két végpontjára kalauzol

Alfredo Jaar idén a svájci Photo Elysée-ben mutatja be a 2025-ben már Olaszországban megálmodott immerzív tárlatát, amely a remény és a kilátástalanság két végpontját ragadja meg. Az Inferno and Paradiso, avagy Pokol és paradicsom 20 fotográfus közreműködésével mutatja be az emberi lét legszebb és legszörnyűbb pillanatait.

Alfredo Jaar korunk egyik legaktívabb szociofotográfiával foglalkozó művésze. A Chilében született alkotó élete nagy részét New Yorkban töltötte, majd néhány éve Európába, Lisszabonba tette át a székhelyét. Az antropológia és a társadalmi kérdések mellett akkor köteleződött el jobban, amikor 1994-ben Afrikába, Ruandába látogatott, hogy első kézből követhesse az ottani polgárháborút. Az érdeklődését az emberi jogok és sorsok iránt pedig hetvenévesen sem veszítette el.

Az Inferno and Paradiso kiállításon Jaar biztosra akart menni, hogy a látogatók valóban átélik a képek erejét, a fentet és a lentet, az eufóriát és a szörnyűségtől való megbotránkozást. A kiválasztott 20 művész 40 képén megtapasztalhatjuk a legsötétebb helyzeteket, amelyeket megörökítettek, és azokat is, amelyek visszaadták az emberiségbe vetett hitüket.

0103

Fotó: Férfiak holttesteket rakodnak ki egy tömegsírból Buchában egy hűtőkocsiba. A települést mintegy 33 napon át orosz erők tartották megszállás alatt. Ez idő alatt a becslések szerint 501 civil vesztette életét, közülük sokakon erőszakra utaló nyomokat, például lőtt sebeket és kínzás jeleit találták. Bucha, Ukrajna, 2022. április 7.
De l'exposition Inferno & Paradiso © Johanna-Maria Fritz

0103

Fotó: Fogvatartottak alszanak egy Mária tiszteletére kialakított kis barlang mellett a manilai városi börtönben. A Fülöp-szigeteken a folyamatban lévő ügyeik miatt fogva tartott férfiak hónapokat, olykor éveket töltenek túlzsúfolt cellákban, amíg vádat nem emelnek ellenük, ítélet nem születik ügyükben, vagy bíróság elé nem kerülnek. Manila, Fülöp-szigetek, 2018. október 31.
De l'exposition Inferno & Paradiso © Hannah Reyes Morales

A kiállítás látogatói egy elsötétített terembe lépnek be, ahol a képeket 20 perces ciklusokban vetítik: a mennyhez kapcsolódó összes kép egyszerre jelenik meg, ezt követően pedig a pokolhoz kapcsolódó valamennyi képet vetítik. A látogatók így egyszerre 20 percen át merülnek el az egyik, majd a másik témában.

A Musée-nek adott interjúban Jaar megosztotta, miért döntött úgy, hogy a megszokott képelrendezéstől elrugaszkodva másfajta módot választ vizuális projektjéhez:

Egy múzeumban vagy galériában egy néző átlagosan 3 másodpercet tölt egy műalkotás előtt. Képzeljük el, mennyi időre, munkára és odaadásra van szükség egy kép létrehozásához, és valaki mindössze 3 másodperc alatt elsétál előtte! Az Inferno and Paradiso esetében a fotográfusok a világ végére utaztak, és az életüket kockáztatták azért, hogy elkészítsék ezeket a képeket! Ezért mindig olyan módszerek után kutatok, amelyek lelassítják a nézőket, és arra késztetnek, hogy több időt töltsenek a képek előtt, így megkövetelve tőlük, hogy valódi erőfeszítést tegyenek annak érdekében, hogy befogadják azt, amit látnak.