A kiállítás egyik legizgalmasabb része Alex Prager munkája, aki a tőle megszokott módon ezúttal is megrendezett, filmszerű és mozgalmas jelenetekből építkezik. Los Angeles-i műtermi környezetben készült képein színes konfettiben kavargó tömegek, különös figurák és apró, nehezen megfejthető történetek jelennek meg. Prager egyszerre használ totális, madártávlati nézőpontokat és szűkebb, intim képkivágásokat, így a képsorozat úgy hat, mintha nem egyetlen pillanatot látnánk, hanem egy esemény kibontakozását követnénk. A fotográfus szerint az új kamera működése azért is volt számára érdekes, mert inkább videófolyamként érzékelhető, ami megváltoztatja azt is, ahogyan ma a fotográfiáról gondolkodunk.
Prager képei egy meghatározhatatlan korszakba helyezik a nézőt: ismerősnek tűnő ruhák, városi terek és tömegjelenetek keverednek filmszerű, szinte szürreális részletekkel. A konfettivel borított utca egyszerre idézhet egy éppen véget ért ünnepséget és egy még el sem kezdődött történetet. Kathy Ryan szerint Prager képein nem egyetlen rögzített pillanatot látunk, hanem a jelenet előtti és utáni másodpercek is szinte érzékelhetővé válnak, a történet azonban mindig egy kicsit elérhetetlen marad.
