A mozdulat fényképei – Tánc és fotográfia az Albertinában

Az Albertina Museum már több alkalommal rendezett tematikus kiállításokat saját gyűjteményéből; új tárlata középpontjában most a táncművészek állnak. A bemutatott felvételek azt szemléltetik, hogyan hatott az expresszió, a ritmus és a mozgás a fotográfiára, illetve a korai, táncosokról készült felvételek hogyan hatottak a táncról való gondolkodásra. A múzeum kurátorainak átfogó válogatása a 19. század balettportréitól a századforduló szabad táncát megörökítő pillanatképeken át a második világháború utáni évek avantgárdjáig ível. E korszak fotográfusai új technikai lehetőségekkel éltek és modern képnyelvi megoldásokat alkalmaztak. A kiállítás ezek mellett figyelmet fordít Bécs városára is, ahol 1900 után – még az Osztrák–Magyar Monarchia fennállásának idején – a pezsgő, független művészeti közeg a táncot önálló művészeti formaként értelmezte újra.

A Dance Images című kiállítás 19. századi fotográfiákkal nyit, amelyek az akkori technika sajátosságai miatt akadémikusabb hangvétellel mutatták be a táncosokat. Ezek a korai – a fotográfia feltalálása után néhány évtizeddel – készült alkotások a táncosokat jellemzően statikus helyzetekben ábrázolják, például ez Atelier d’Ora korai portréin is. A képek éppen emiatt a portréfotográfia regisztereiben értelmezhetők a legjobban, és a felvételeken a ruházat is nagy szerepet kap. A Sent M’Ahesa svéd táncosnőről készült képen az egyiptomi, illetve mezopotámiai hatásokat mutató kézgesztusok és ruházat kapja a főszerepet, míg az Anna Pavlováról, a világhírű orosz balett-táncosról készült alkotáson a tekintet, és a fodros szoknya vezeti a néző tekintetét.

A kiállításon szereplő képanyag nem kizárólag a balett és a modern tánc világára koncentrál. Számos olyan művész munkája is helyet kapott, akik a városi és a vidéki helyszínekre jellemző táncformákat örökítették meg, többen ezeket gyakran spontán felvételeken mutatták be. Remek példa erre az osztrák Rudolf Jobst fényképe három fiatal nőről: a képen a tánc már nem előadó-művészeti kontextusban, hanem mint az önkifejezés és az identitásszervezés eleme jelenik meg. A felvétel a tánc népi hagyományos formuláit is felidézi, vagyis a táncot a kulturális tőke részeként fogalmazza meg. A leginkább a mediterrán tájakon készült fényképeiről ismert Frédéric Boissonnas munkája az öröm, illetve a közösség és kapcsolódás tereként jeleníti meg a táncot, ezáltal adva neki új értelmezési keretet.